Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

Valaki a karját szorongatta, beszélt hozzá, aggódva, csen­desen beszélt, ismerős hang volt, tiszta, o'kos. Lassan feléje fordította a fejét. Kofcák ült mellette, fiölé'be hajolt, nyug­talan szemmel nézett le rá. — No végre! Mi van van veled? Mért pofoztad ,meg azt az emlbert? So'káig nem bírt válaszolni, nagyokat nyelt, mélyeket, görcsöseket lélegzett. Végre teljesen magáihoz tért. — Megtaláltam Kóré gyilkosát. — Mit beszélsz? — pattant fel Kofcák. Kihajolt az ülés mögül, végigpillantott az utasokon, újra megragadta Széles karját. — Itt van! Ott ül elöl. Beszélj, ember, ez komoly dolog! Fásultan legyintett. — Ne hántsd. Semmit sem tehetünk ellene. Nem ő ölte meg. iNem, nem bolondultam 1 meg, ne nézz rám olyan ijedten. Nem ő ölte meg; Kórét kivégezték. De ő okozta a halálát. Nem jelentette fel, nem besúgó, De mégis ő buktatta le. És imégsem tehetünk ellene semmit. Minden bíróság felmentené. Lehunyta a szemét, ökölbe szorította a kezét. Üjra maga előtt látta Bakót, amint káromkodva, fogcsikorgatva elme­séli neki a történetet, aztán Pirit látta, a sápadt, beesett arcát, a sötét karikákat a szeme alatt, aztán végül Kórét is látta. Az izmos, széles vállát, a bátor, hetyke pillantását, a merész arcélét, olyan élesen látta, mintha ott lett volna, mikor lefogták, még a szürke házsort is látta, a piszkos, sötét kapualjat, ahová bemenekült, és ahol leteperték. A kép fájt, az agyát marcangolta, pedig nem is volt ott, ő akkor még a szovjet hadseregben harcolt, csak hallotta, Piritől hallotta, aki ott volt, és Bakótól hallotta, aki előszűr mond­ta el neki, tőlük kettőjüktől hallotta, de úgy hallotta, hogy a kép élt, és nem hagyta többé felejteni. Az ostrom alatt történt, december :közapén. Kóré az utol­só utat tette Pestre, már nem is kellett volna elmennie, de akkor kapták a hírt, hogy a Várban elvtársak vannak, meg­szervezték az egyik egyetemi karhatalmi századot, szeretné­nek kitörni. Kóré magára vállalta a közvetítést. Katonaruhá­ban ment be, nem a nyilas egyenruhájában, be akart jutni a 573

Next

/
Thumbnails
Contents