Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz
Harmadik rész
n j zo It ak az arcukra, a zárt homlokok mögül a szemekre és az ajkak 'köré vetítették az újra átélt érzéseket, örömet és lelkesedést, terveket és célokat, a megvalósulás méhében fogant, eljövendő tetteket és elszánt akaratokat, de néha a múltba ágyazott, sötét haragokat és fekete vádakat is. Mások csoportokba verődve álltak az asztalok és a pálmák mellett, voltak közöttük szikár és csontos arcok, amelyekre lázrózsákat vetített a tegnapi gond és a holnapi remény, voltak, akik csoporttól csoportig vándoroltak, s egy jkét izgatott mondat, egy-egy sietős kézszorítás után újabb csoportba fúrták be magukat, hogy ott is elmondják, ami kipattant belőlük, mint villamos szikra a'felgyülemlett energiából, mint bontakozó tett a megformálódott gondolatból. Volt, aki a tenyerébe mért nyomatékos taglejtésekkel kísérte a szavak ütemét, volt, aki boldog hitetlenkedéssel, mámoros örömmel rázta a fejét, volt, aki kacagott, volt, aki minduntalan a zsebéhez kapott, papírt és ceruzát rántott elő, jegyezgetett, volt, aki hangtalanul mormoló ajakkal egy készülő beszéd vagy lüktető vezércikk formálódó mondatait csiszolgatta magában, s volt, aki a természetellenes nyugalmával tüntetett, mert ezek a naipok és ezek az órák a kivételes történések és kivételes megnyilvánulások megtermékenyült perceit lövellték bele a végtelen idő kitárult méhébe. De a véges idő közben a beszállásra kijelölt perc karcsú mutatójához érkezett, és még mindig nem történt semmi sem. Elfordult az emberéktől, csalódott szemrehányással pillantott a villanyóra felé, aztán a forgalmi iroda ajtaját kezdte ostromolni a tekintetével. Hát nem értik, mennyire sürgős az útja? Nem értik, hogy most száguldani, most valóban repülni kell, hogy most már a repülőgép sem lehet eléggé gyors, neki ma el kell mondania mindent, mindent, ami 1 1 látott és átélt, el kell mondania, hogy a szívekbe végre nyugalom ós öröm költözzék. — Késéssel Indulunk — jegyezte meg valaki a közelében, s egy másik valaki ráhagyta: — Késéssel. Feléjük fordult, szeretett volna rájuk kiáltani, megrázni 567
