Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

— Tízezer! ötezer. Megint tízezer. Aztán kétszer ötezer — ezek már idősebbek, családos emberek. Tízezer. Aztán egyszer csak megmozdulnák a többiek is. Azok is, akiknek semmi közük sem volt a dologhoz, ötezer. Kétezer, ötezer. A végén már mindenki csak az ujját tartja fel: kettőt, hármat, ötöt. Széles mosolyog. Az új üzemvezető a tenyerét csapkodja az öklével. Csak Bacsót nem lehet kizökkenteni a nyugalmából, ő is mosolyog, de azért nagy hirtelen ipapirt kap elő, félrebillentett fejjel, foga közé szorított ínyelvvel, sebesen, ravaszul jegyzi a neveket meg a számokat. Ami biztos, az biztos. Aztán egyszer csak a fejek fölé nyúlik a kemencemester karja, a régi üzemből. — Tízezer, ketten Jani bácsival — kiáltja oda az emelvény felé. — Csak azért, mert mi voltunk az instruktorok! ... Taps. A licitálás tovább folytatódik: most már a régi üzem emberei nyújtogatják az ujjaikat. Bacsó jegyez. Széles mosolyog. így volt. Mikor később, az irodában elővette a gyufaskatulyát, Széles még akkor is mosolygott. De mikor a skatulyáiból előkerült az apró, kerek, selyempapírba burkolt holmi, akkor már nem mosolygott. Csóka is melléje tette a magáét, Ander odalöki a iharmadikat. — Mi ez? — mereszti a szemét Bacsó. — Aranypíz! — hajolt közelebb az öreg Lengyel. — Loksni! — tátja el a száját a fiatal Csorna, aki a bankügyeket kezeli, s így ért a dolgokhoz. — Bizony isten loksni! Kemény loksni! Nem érti, Bacsó elvtárs? Loksni! Nem, Bacsó elvtárs nem érti. Bacsó elvtárs azt sem tudja, hogy azért kemény loksni, mert aranyból van. Ha papírdollár lenne, akkor puha loksni lenne. Bacsó elvtárs mindezt nem tudja, csak az kezd derengeiii benne, hogy ez a disznóság itt még sokkal nagyobb disznóság lehet, mint ahogyan (hitték. Széles óvatosan felveszi a három kis aranypénzt, fanyarul elmosolyodik. Ebből már megint tárgyalás lesz, villan 564