Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

bele a feje. Harsog, bömböl. Megvárja, míg kiüvölti magát, mikor éppen újrakezdené, gyorsan közbevág: — Éppen azért jöttem... azért nem dolgoztam ma... nem lesz több... Égett tégla nem lesz több! ... — A zsebébe nyúl, húzkodja kifelé a gyufaskatulyát. — Üzemvezető úr! ... Telefon! ... A hang felé fordul, füléhez teszi a tenyerét. — Telefon! ... Sürgős! ... Még gyorsan szemügyre veszi a fiút, fürkészőn, élesen. Aztán nekilódul, futtában kiáltja vissza: — Gyere majd be! Délután ü/iemi értekezlet! Hatkor! Hatkor/' Annál jöbb! Akkor most megkeresi Ändert meg Csókát. Aztán majd sorra veszik a többieket. Sarkon fordul, végignyargal a kemence előterét borító acéllemezeken. Dob-dob-dob. Futtában eszébe jut a délelőtti parasztember. Vajon beadja-e a földet? Talán beadja. Biztosan beadja. Dob-dob-dob. Még nem is ebédelt. Nem baj, arra még ráér. Hopp, éppen ott ballag Csóka! ... A gyűlésteremben gombostűt nem lehet elejteni. Kétszázhetven ember. Egyelőre általános a zűrzavar; az emberek hangosan beszélgetnek, harsány ikurjantásokkal üdvözlik az újonnan érkezetteket, néhányan a nyakukat nyújtogatják. Ki az ott az emelvényen Széles mellett? Vannak, akik tudják: a központból jött, ő vezeti a gyűlést. De a gyűlést Széles nyitja meg. Kurtán beszél, hevesen. Elmondja, miről lesz szó. Az utolsó két hétben több mint húsz százalékkal csökkent a termelés. És amit termelnek, annak a fele is selejt. A régi üzem húz, Az új üzemben meg mintha minden a feje tetején állna. Alig mondja ki, hátulról máris közbesüvít egy reszelős hang: — Adják viszsza a régi üzemvezetőt, akkor majd megint rend lesz! — Lehurrogják, de vannak, akik helyeselnek neki.. Néhányan még tapsolnak is. A régi üzemvezető ott áll az ajtó mellett, elöl, lábujjhegyre áll, magasra tartott fejjel, tiltó arckifejezéssel leinti a tapsolókat. Széles ránéz, látszik, hogy mondana valamit, de aztán csak dühösen il egy int, folytatja. 554