Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

attól a stricitől? ... Sült tégla. A rossebb rágja le a pofáját annak a ganéjnak! ,,Ogy osszátok be a cementet, hogy ha .kifogy, vége a keresetnek ..." A szűzmária lője főbe, a kórság nyúzza le, a bele fakadjon kii. Akkor is. El kell intézni. Csóka is megérti a szót. Megérti? Meg kell értenie. Baromi. Jól behúzták a csőbe. Mind a hármukat. Ök meg a többit. Baromi. Mi lett volna, ha megüti Jani bácsit? A kemencemester összecsomagolta volna. Még most is érzi a csuklóját, ahol elkapta. Marha erős ember. Összecsomagolta volna. Aztán az apja tángálta volna el. Kimászott volna az ágyból, úgy tángálta volna el. Fúj, még az orra is viszket dühében. Most ,már hiába fúj, Csókával kell beszélni. Meg Ainderrel. Elszántan beleköp a tűzbe, feláll, körülnéz. — Hol ez a kutya? Szemes! Szemees! Sze ... No végre. Hol csavarogsz? Ide gyere. Ásni fogunk. Szemes nem bánja, még örül is neki. Szeret ásni, okleveles ásóbajnok. A múltkor is fenékig kiásott egy ürgelyukat. Nem volt benne semmi, de azért kiásta. Mozog az orra hegye a buzgalomtól, körültáncolja a fiút, két lábra áll, leül, •megint felpattan. — Ássunk! Ássunk, ássunk, ássunk! Hol ássak? Mit ássak? Hau. Mutasd meg, hol kell ásni, mindent kiások neked! Hau! Tudok ásni! A múltkor is kiástam egy egész ürgélyukat. Te is láttad. Láttad? Láttad? Láttad? Vau. — Nyughass. — Jó, jó, de nem tudom, hol kell ásni. Mutasd meg, mutasd meg, mu ... — Szemes! — Jó. Megindul a bokrok között. A kutya a nyomában. Pontosan emlékszik a helyre, meg is jelölte. Persze nem úgy, hogy más is rájöjjön, el van az dugva ravaszul. Még Szemes sem tud róla. Akkor nem is hozta magával, nehogy egyszer erre kódorogjon, és csak úgy kedvtelésből kiássa. Az egyik fa előtt megáll, szemügyre veszi, elégedetten bólint. Ez az. Megérkeztünk. Jókora bicskát vesz elő, kipattintja a pengét, még egyszer figyelmesen megnézi a fa tövét, leguggol, bedöfi a pengét a földbe, kis gödröt váj ki. — Most már áshatsz. 551