Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

Ez is egy szempont. Szemes, hol az istennyilában vagy? Egerészik. Csak úgy, a saját konyhájára. (Még ma utánanéz, hány kiló cement jár egy kváderbe.) — És maga mit akar? — Mit akarjak? Én már eleget gürcöltem. Egyedül. Egyszer felgyulladt a csűröm. Azon az éven koplaltunk. Lehet, hogy közösben jobb lenne. Ha a többieknek van, nekem is jut. De a fiú nem akarja. A lovat meg a marhát én sem akarom. De á földet beadnám. Aha. A lovat meg a marhát ,nem. A tejet meg a vajat meg a túrót be lehet vinni a városba. Feketén. Meg az írót meg a ... mi a frászt ad még egy tehén? És a ló minek neki, ha a földet beadja? A kredence alját akarja felszántani? — A ló minek? — Fuvarozni. — Mit? — Ami jön. Mindent. Fát. Homokot. Téglát. Téglát. Égettet? Nem kérdi meg, ez nem olyannak látszik. — És a földet mivel fogják megművelni, ha mindenki megtartja a lovat? — Géppel. Azt mondják, már mindent géppel fognak. ,No lám. Van ennek esze. — Hát akkor adja be a földet. — De a fiú ... — Mért nem mázol le neki egyet? — Mi? — Mért nem hajintja kupán? — A fiamat? — Azt. — Nem szoktam. Nem szeretem a verést. Engem egyszer nagyon megvertek. Egy fogamat is kiütötték. — Kocsmában? — Ä, dehogy. Csendörök. Bújtattam valakit. De nem jöttek rá. Ha rájönnek, agyonvernek. Valaki feljelentett. De nem találtak semmit, hát csak megvertek és otthagytak. Csendőrök. — Az ostort csavargatja, elgondolkozik. — Talán mégis beadom a földet. Nekem elég lesz a háztáji is. De a lovat meg a marhát nem adom. A fiú be akar lépni a pártba ... 547