Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

(holnapra valaki esetleg 'beszegezteti a kerítést, akkor baj lesz! — A szeme sötéten villant, de az öreg nyugodtan válaszolt: — Nem kérdeztem a véleményed. Fordulj 'meg. A kapun megyünk ki. Nem lesz lyukasztás. Lódulj. Mikor elmentek a kapus előtt, figyelmeztetően odavágott a szemével: — Átmegyünk a régi üzembe. Nem kell lyukasztani. ötvenlépésnyire volt a kocsma, a tagibaszakadt csapos unatkozva könyökölt a pult végében. Az egyik sarokban a régi üzem egyik kemencemestere üldögélt egy pohár sör mellett, szabadnapos volt, éjszaka égettek. Másik asztalihoz ültek, az öreg megkocogtatta az asztalt. Fölösleges mozdulat volt, a csapos már ott állt előttük. De ez volt a rendje, mindig így csinálta. — Két féldeci, két sör^ És pogácsa. Harapni is kell valamit — fordult a legényhez. — Tepertős pogácsa. Egyed. Csak a gödény iszik étel nélkül. Ámbár ez is esak olyan mondás lehet, a gödény is előbb befal, aztán vedel. Szervusz. — Jó szivar maga, Jani bácsi — kuncogott a legény, a keze fejével megtörülte a száját. — Egészen olyan, mintha közülünk való volna. Mintha maga is melós volna. — Sosem voltam melós — rázta meg a fejét. — Mindig tisztviselő voltam. Az apám is az volt. De itt születtem, itt élek kölyökkoram óta. Három rendszert megéltem már. Ez a negyedik. — És melyik volt a legjobb? — könyökölt a legény kíváncsian az asztalra. — Fene itudja. Ferenc Jóska alatt még gyerek voltam. Az első köztársaságban kuliztam. A megszállás alatt még inkább. Most meg köphetnékem van. — A rendszertől? — sunyított rá a szökés szemöldöke alól. — Ne bántsa, jó rendszer ez, egészen jól meg lehet vele lenni. Most már nem lehet ikapcáskodni a melósokkal. — Fenét a rendszertől — mordult rá az öreg. — Tőletek, édes fiam. Ti nem vagytok melósok, ti trógerek vagytok. Egynéhányan — tette hozzá nyomatékosan. — Ha a régi 541