Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

— Idestova másfél éve vagyok ebben a gyárban, és most rá kellett jönnöm, bogy nem vagyok ide való. A hátam mögött lopnak, feketéznek, szélhámoskodnak. És én nem látom, nem veszem észre. És az elvtársak sem segítenek nekem. A gyár pártszervezetének az elnöke tud a dologról, de nem szól. Az üzemi bizottság elnöke látja, de hagyja. Nem, elvtársak, ne szóljatok közbe, nem akarok vádaskodni, igazatok van. Ha a nemzeti gondnok nem látja, minek szóljatok ti. De még sincs igazatok: a gondnok lehet vak, lehet csirkefogó is. És nektek mindenféleképpen szólnotok kell... Bacsó felpattant. — Széles elvtárs, nem hallgatok tovább! Nem tudom, miről beszélsz, de azt látom, hogy nem úgy beszélsz, ahogyan szoktál. Hát én megfelelek úgy, ahogyan én szoktam. Te azt mondod, másfél éve vagy itt, és most látod, nem vagy ide való. Én azt mondom, fél éve vagyok raktáros, azelőtt munkás voltam. De én mégsem mondom azt, hogy nem vagyok ide való, mert lehet, hogy butább vagyok, mint a régi raktáros, de hogy az tolvaj volt, én meg nem vagyok az, az biztos. Ennyit arról, ki ide való és ki nem. Ami pedig a másik kérdést illeti, hogy mért nem szóltam neked, hát arra meg csak annyit mondok: aki rókát akar fogni, az nem visz dobot magával. Te ma jöttél rá a disznó ság o kra, én vagy három hete. Azóta szimatolok, nézelődöm. Tegnap végeztem a pénztárszelvények összeadásával. A pénztárosnő segített, megmondtam neki, ha eljár a szája, repül. Hát előbb nem szólhattam. Mi lett volna, ha tévedek, mi? A pártelnök beledugta az orrát valamibe, amihez semmi közé, és felsült. Akkor mit csinált volna Széles elvtárs, a kommunista és a nemzeti gondnok? Hagyta volna, hogy együtt röhögjenek rajta a pártelnökkel, vagy odaállította volna a pártelnököt bűnbaknak? — Ha nem lett volna igazunk, csendben maradtunk volna. — Ebben sincs igazad, Széles elvtárs; ha a gondnok kezd fürkészni, annak híre megy. Akkor nem lehetett volna .csendben maradni. 536