Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

hája ujja, és láttam, hogy az alsókarjára kék számok vannak tetoválva. A tetoválás alatt hosszúkás forradás látszott, a forradást egészen új, fénylő bőr vonta be, s a heg olyan mély volt, hogy egészen elcsúfította a karját. Emlékszem, haboztam, kint maradjak-e, me.rt éppen elbújt a nap, hűvös lett. Beburkolóztunk a takaróinkba, hallgattunk. Később, mikor kisütött a nap, ledobta magáról a takarót, lehunyta a szemét, a nap felé fordította az arcát. Azt hiszem, inkább csak a szabadság és a tavasz tudatában fürdött, hiszen a napnak alig volt még ereje. Nagyon szép lány volt, velem egykorú. De a halántékán az egyik hajfürt már hófehér volt. Mikor kinyitotta a szemét, észrevette, hogy a karján levő forradást nézem. ,,Az utolsó emlék a deportálásból — mondta halkan. — Mikor a szovjet csapatok a közelünkbe értek, a németek futólépésben kivezényeltek minket az Appellplaitzra, és mindnyájunkat beoltottak. Nem tudom, miért, revolverrel biztosan gyorsabban ment volna. Talán így olcsóbb volt. Vagy talán egyszerűen ez volt a parancsuk, és a német fegyelem a gyilkolásban is példás. Rám az utolsók között került a sor, a következő negyedórában már bent voltak a szovjet csapatok. A legelső gépkocsikon orvosok ültek. Tőlünk százméternyire még harcoltak, mikor megoperáltak minket. Talán tízünket sikerült megmenteniük." Ez volt Eszter. Elhallgatott, a hangja nagyon messziről érkezett, mikor folytatta: — Aztán elbúcsúztam Esztertől, délben szolgálatba léptem. És este ... este, mikor beadtam az orvosságoi a betegeknek, az egyik ágyat kihagytam. Egy nyilas tiszt feküdt rajta, egy tömeggyilkos. Börtön várt rá, de nem lehetett elszállítani, nem bírta volna ki. Nem, drágám, drágám, ne nézzen így rám: később visszamentem, és beadtam neki a gyógyszert. De az az ember három nap múlva meghalt. Nem én öltem meg: a gyűlöletem ölte meg ... Tivadar, drágám, ki lehet még valaha gyógyítani a mi emberöltőnk szívéből a gyűlöletet? Sokáig nem válaszolt, aztán felállt, az ablakhoz lépett. Odalent, az utca másik oldalán, asszonyok álltak sorban 513