Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

jezte be, és elcsuklott a hangja. — Akkor már el voltunk vágva egymástól, csak napokkal a felszabadulás után tudtam meg. Juszufék meghaltak. És meghalt Szabó néni is. Ezt is tudta?" „Tudtam. De ő .. „Igen, ő a felszabadulás után halt meg, egy reggel hiába keltegettem. Ott feküdt a pincében mellettem, arra lettem figyelmes, hogy a feje lebillent a szalmazsákról. Aznap készültünk felköltözni a pincéből. így hát egyedül költöztem vissza a lakásba. Egészen egyedül." Elhallgatott. Megtörülte a szemét. „Egészen egyedül — ismételte meg, és újra az arcomba nézett: — Tudja milyen érzés egyedül élni egy idegen lakásban, idegenek között? ... Szabó néni halála után három nappal megtudtam, hogy a követségünk már működik. Másnap reggel összecsomagoltam a legszükségesebb holmimat, egy kézitáskával a kezemben elindultam a követség felé. Nem jutottam el oda: útközben összeestem az utcán. Nem tudom, ki hozott be ide, nem tudom, meddig feküdtem eszméletlenül. Tífuszom volt. Mikor először volt szabad felülnöm, levelet írtam a követség útján Hernádi Tivadarnak. Aztán egy hét múlva újra írtam. És öt napra rá megírtam az utolsót..." „Judit! Hernádi Tivadar nem kapta meg a leveleit! Egyetlenegyet sem." „Tudom. Az utolsó levelemet visszakaptam. Valaki tintaceruzával ráírta: címzett ismeretlen ... Aznap kellett volna elhagynom a kórházat. És aznap tudtam meg, hogy az anyámat -gázba vitték. Kicsit so,k volt egy napra, újra elveszítettem az eszméletemet. Akkor csak két napig voltam eszméletlen, de mikor magamhoz tértem, nem emlékeztem semmire sem. Aztán már nem is akartam emlékezni. Itt maradtam. Itt jó .. „Judit, de arra emlékeznie kell, hogy volt egyszer egy Hernádi Tivadar" — kezdtem nyugtalan reménykedéssel, do nem hagyta befejeznem. A kezemre tette a tenyerét, gyöngéden végighúzta rajta, mintha én szorulnék vigasztalásra. „Erről ne beszéljünk, jó?" A hangja már nem volt szín496