Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

az üzenetek írója ne juthasson többé tövishez, apró gallyhoz: a kis, fehér rongyfoszlányok tovább keringtek. A végén kivezényelték az egész barakkot, a tenyerünkkel kellett felsepernünk a földet, összeszedették velünk a legapróbb kavicsokat is, utána végigmotozták minden rongyunkat, a meztelen testünk minden nyílását. Gyalázatos volt... Akkor egy hétig nem vertek bennünket, várták, hogy begyógyuljanak a sebeink — ez volt az első és egyetlen eset, mikor takarékoskodtak a vérünkkel, s utána jaj volt annak, akin csak egy tűszúrásnyi sebet vagy karcolást találtak. De senki sem bánta, azok sem, akiket elhurcoltak közülünk, és többé nem láttuk őket. De ezekben a napokban a barakk bárom egymás utáni hajnalon tele volt hintve egyforma szeletekre tépett, vérbe áztatott rongyfoszlányokkal . .. (Vér. Irtózott a vértől. Ha munka közben megsértette a kezét, halottfehér lett. És honnan vette a vért? A saját vérét honnan vette? És minek csinálta? Minek lázította maguk ellen a kápókat meg az SS-legényeket? Csak azért, hogy növelje a többiekben a lelki ellenállás szívósságát? Hogy bizonytalanságot és megdöbbenést keltsen a pribékekben? Minek? Ha nem tette volna, talán most ő is élne. Összetörten és őszén. Élne... De így a mosolygós arcával, a simogató hangjával, a dialmasan bátor, gyönyörű testével él. Él.) — ,.. akkor elhatározták, hogy kiirtanak bennünket. Kiirtják az egész barakkot, akkor majd megszűnnek a vérrel írt üzenetek. Ezt is megtudtuk, ezt is tőle tudtuk meg. A nyitott latrinán közöltük egymással a vészhírt, szólnunk egymáshoz nem volt szabad, jelekkel érintkeztünk, minden apró szájrándításnak, minden pillantásnak megvolt a maga külön értelme. Mikor megtudtuk, hogy a gázba visznek, előbb megrémültünk, aztán elfásultunk, talán még örültünk is neki. De senkinek sem jutott eszébe, hogy elárulja őt, hogy az ő élete árán mentse a tulajdon szétroncsolt életét, pedig akkor már valamennyien ismertük a véres rongydarabok titkát, pontosan tudtuk, honnan származnak, és azt is tudtuk, ki Irma segítőtársa. Merész és zseniálisan egyszerű ötlet volt, annyira egyszerű, hogy talán ezért nem si478