Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

s mert figyelmét nyomban lekötötték a fényes, tarka képekkel borított bádogdobozok kíváncsian mérte végig, s nem mozdult az ajtóból. A helyzet meglehetősen félszeg volt, ezért gyorsan a gyerek kezébe nyomta a konzerveket, és sarkon fordult. De jóformán még el sem léphetett az ajtóból, mikor a nagymama kidugta a fejét a konyhából, s egy gyors pillantással felmérve a helyzetet, utánasietett, és betessékelte a szobába. Természetesen ott marasztották vacsorára. Vacsora után a kislány gyermeki közvetlenséggel kártyát vett elő, és azt ajánlotta, játsszanak Csapd le csacsit. Az asszony azonban zavart nevetéssel leintette, s a nagymama sóhajtva jegyezte meg: — Milyen kár, hogy rossz a rádiónk .. . öt perc múlva a rádió előtt ült, aztán szerszámokat kért, ledobta a kabátját. Szétszedte a gépet, s elgondolkozva matatott a poros alkatrészek között. A kislány önfeledten a vállához támaszkodott, az asszony a háta mögött állva figyelte, mint pepecsel. Aztán egyszerre meglepetten érezte, meg a vállán az asszony könnyű kezét. Azt hitte, mondani akar valamit, s mert azt sem tudta biztosan, nem a kislány ölelte-e át, óvatosan felpillantott. De a kislány éppen abban a pillanatban unta meg a nézelődést, s egy könyvet felkapva a bóbiskoló nagymama mellé kuporodott a díványra, az asszony pedig elpirulva kapta el a kezét. — Bocsásson meg — mormolta halkan —, annak idején így figyeltem mindig, ha az uram otthon dolgozott.. . Megértően bólintott, és könyörögve suttogta hátra: — Tegye vissza. Az én feleségem is így álldogált mindig mögöttem, ha nagy néha otthon pepecseltem valamin ... Ez nem volt igaz, de az asszonyt meghatották a lágyan elsuttogott szavak, és tétova mozdulattal megérintette a vállát. Akkor hátrahajolt, és megcsókolta a kezét. A rádiót azonban nem sikerült megjavítania, s jó félórai próbálgatás után engedélyt kért, hogy lehozhassa a lemezjátszóját. Magával hozta a holland gint is, s jóval éjfél 475