Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

— A monsignore a legrészvevőbb mosolyával figyelmeztetett, hogy magyar tannyelvű iskolák nem nyílnak. Ebben az államban soha többé. Ebben az államban most a legfontosabb feladat a nemzeti szellem megszilárdítása. Ezt nem én mondom, ezt is a monsignore mondta. — Ismerem a szöveget — mosolyodott el Széles kesernyésen. — Szemben ülök a városi tanácsban Monsignore Toballal. — Akkor jó. Ezek után természetesen vissza akartam venni a kérvényemet. .. — Azt elég rosszul tette.— J/árjon. Vissza akartam venni, de a monsignore a kebléhez szorította. A szíve fölé. Kijelentette, hogy kérvényem elintézését személyes ügyének tekinti. Tudomása szerint ugyan ez idejűleg magyar nemzetiségű egyéneket nem alkalmaznak állami szolgálatban, de ő mindent el fog követni, hogy velem kivételt tegyenek. — Holnap megkerestetem a kérvényét. — Szükségtelen. Már értesítettek a légzésről. Taníthatok, de kifejezetten csak a városon és környékén kívül. Az ország teljes felszabadítása után Liptóban vagy Árvában. — Miért éppen ott? — kérdezte Széles értetlenül. — Véletlenül ezt is tudom. A kérvények kezelője megmutatta nekem a felterjesztést. Ez áll rajta: „Magyar! Esetleges magyarosítási kísérletek veszélye fennáll! A városban és környékén nem taníthat. Liptov — Orava? Aláírás: Monsignore Tobal." Széles elkomorodott. — Ez a kérvény nem került a tanács elé — mondta elgondolkozva. — Viszont az is igaz, hogy a magyarellenes irányzat pillanatnyilag fennáll. Ez részben érthető ;is. — Érthető — bólintott Tivadar komolyan. — Bevallom, volt idő, mikor magam is nagyon kétes értékű ténynek tartottam azt, hogy magyar vagyok. Viszont... nem szeretnék szőrszálhasogató lenni, de úgy tudom, a Szlovák Állam is fasiszta állam volt, s a magyarok sem voltak mind nyilasok. És a magyarokat mégsem lehet totálisan és gépiesen egy kalap alá venni a németséggel. Szándékosan 454