Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

akkor mindig megtaláltok? És még egyet: előfordult már valaha, hogy Monsignore Tobal ne kapta volna meg idejében az értesítést? Az íróasztal mögött ülő férfi türelmetlen mozdulatot tett. Szóval ez fáj a bolsinak ... Nos, ezen a ponton legalábbnyugodtan megvigasztalhatja: — Monsignore Tobalnak egyéb gondja sincs, mint a tanácsülések. Természetes, hogy mindig ő az első, aki megjelenik. De emiatt igazán kár izgulnod. A monsignore szeret szép táviratokat fogalmazni, hát hadd fogalmazzon. Tegnap is ... — Tudom. Tegnap is nagyon szép táviratokat fogalmazott. Már értesültem. Piszok csuhás! Egyszer még kitekerem a nyakát! — ígérte fogcsikorgatva. A másik fölényesen legyintett: — Nem teheted. Tudod, hogy nagy érdemei vannak. A szlovák ellenállási mozgalomnak ő volt a lelke a városban. ö szervezte meg a fiatalokat. — A szlovák ellenállási mozgalomnak? Annyi része volt benne, hogy megpróbált a mozgalomból egy vérszegény, klerikális önképzőkört szervezni. Nem rajta múlott, hogy nem sikerült neki! Kitüntetésre nem terjesztenétek fel? A férfi felállt az íróasztal mögül, megkerülte, odalépett hozzá, a vállára tette a kezét: — Jól tudod, hogy nekem se veszi be a gyomrom a monsignore kenetteljes próbálkozásait. Egyszer majd útilaput kötünk a talpára. Hamarabb leszámolunk vele, mint gondolod. lElőbb azonban .. . — Előbb azonban a kommunistákkal kell leszámolnotok, mi? Velünk, ugye? — Szamárság. Mi együtt akarunk dolgozni veletek. Együtt és egyenrangú félként. — Levette a kezét a válláról, v.iszszasétált az íróasztalhoz, kesernyésen folytatta: — Csakhogy nektek ez nem elég. Ti a vezetést szeretnétek kézbe kaparintani. A vezetést pedig nem adjuk! Az utolsó szavak csattantak, de a férfi nem vette észre a szavaiban rejlő fonákságot, az ablakhoz lépett, ahonnan kiláthatott az alagút sötét torka előtt lobogó őrtűz körül ül450