Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

Ez olyan marhaság, mintha valaki azt ígérgetné a há borgó tömegnek, hogy egy órán belül gumikerekű tolókocsikon fogják őket hazagurítgatni, és épp ezért az emberek elkeseredetten verekszenek a lépcsőkön. Egyik-másiknak sikerül feljutnia, de az SS-ek újra lerugdalják őket. Az alezredes közben már elintézte a dolgát az állomásfőnökkel, szemlátomást csak ezért álltak meg, a vonat lassan megindul. A szemfülesek csak erre vártak: most ugrálnak fel a lépcsőkre, megmarkolják a lépcsőkorlátokat, az ajtók fogantyúit, nem törődnek a rúgásokkal, kitartanak. A szakaszvezető Tivadar karját rángatja. Az utolsó kocsik robognak el előttük: — Gyerünk! — iDe Tivadar kiszabadítja a karját. Nem ugrik. Nem felel meg neki a dolog, nem tetszik az egész. Nem megy. — Mire vár? — dühösködik a szakaszvezető. — Csak nem vette be a kefét? Egy órán Ibelül üres katonavonat! Egy frászt! Most ülhetünk itt, ki tudja meddig?! De Tivadar csak a vállát vonogatja. Hát. akkor ülhetnek. Le van ejtve. Beleszámít a zsoldba. Nem érdekes. A szakaszvezető olyan dühös, hogy faképnél hagyja. Csak akkor jön elő, mikor egy óra múlva lármázó vasutasok rohannak ki az irodából, elöl az állomásfőnök, ő üvölt a leghangosabban. Pillanatok alatt tömeg veszi körül őket, a kiáltások harsogó gyűrűkben terjednek szét a kör közepétől a kívül ágaskodókig: — A vonatot Margitfalva előtt felrobbantották a partizánok! — Az egész szerelvény a levegőbe repült! Időzített robbantás volt: a vonat előtt ötven méterre biztosító .mozdony haladt, annak semmi baja sem történt. A szakaszvezető ott topog a kör túlsó felén. Végre az egyik, pár szót magyarul tudó vasutas megkönyörül rajta: — Vonat — bumm! — magyarázza két kézzel. — Kamerádokat felrobbantották — bumm! Egész vonat — bumm! Margecanylban partizánok, érted, magyar? Vonat — bumm! — És hogy semmi kétséget se hagyjon a szakaszvezetőben, még hozzáteszi: — Vonatot msgizélték! . .. Tivadar megkerüli a kört, hátulról megérinti a szakasz429