Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

leteket. Köziben ütemesen ismételgeti magában, szlovákul: — íNyaljáitok ki. Nyaljátok ki. Ó, bogy nyalnátok ki... Végre Tivadar is ott áll előtte, neki is rendre (felelget, csak aztán eszmél rá, hogy már percek óta szlovákul beszél egy magyar tiszttel. Hirtelen érdeklődni kezd, felenged, már nem mondogatja magában gépies szövegét. Körülnéz, kihúzza az asztalfiókot, mélyen belenyúl, két viharvert cigarettát kotor élő, az egyiket ünnepélyes áhítattal Tivadarnak nyújtja. Vonata azonban Tivadar számára sincs. — A frász itörje ki — dadogja a (szakaszvezető, és vágyódó pillantásokat vet a város felé. — Mit csinálunk, bemegyünk a városba? De Tivadar nem óiba j t a városba menni, az állomásfőnök szerint a városban szlovák, német, magyar járőrök cirkálnak, mindenkit visszavágnak a menetalakulatokba. — A frász törje ki — sóhajt fel ismét a szakaszvezető, akinek a szókincse most már túlnyomórészt csak ebben az egyetlen mondatban merül ki. — Gyerünk — dönti el Tivadar —, megpróbálunk a sínek mentén elvergődni a legközelebbi faluig. — És megindulnak korgó gyomorral, feltört lábbal, nekivágnak a kezdődő szürkületnek. Alig mennek tíz perce, a hátuk mögött valami zakatol a síneken. Nem vonat, sokkal kisebb zajt csap. Feszülten figyelnek. — A frász törje ki — mondja a szakaszvezető reménykedve, és úgy előrehajlik, 'hogy az orra majdnem a sínt érinti. A zakatolás Ihangosabb lesz: járgány bontakozik ki a ködből, illetve két járgány. Az egyik, az első üres; a másodikról tolják maguk előtt egy bosszú póznával. A járgány széléről két vasutas lógatja alá a lábát, a harmadik a pályát figyeli. Tivadar integet, a járgány kicsit fékez, menet közben ugranak föl rá. A pálya lejt, az első járgány megugrik, a vasutasok kedve kiderül. Ha az első járgány aknára fut, lesz idejűik fékezni. A következő bakterháznál megállnak. Itt tudják meg, hogy a vonal már rendben van, Igló felől 427