Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

Gyalogmenet Csorbáról Poprádra. ,A dolog egyre csiklandósabb. A szakaszvezető kezd idegeskedni. — Az isten verje meg — fakad ki reményvesztetten, miközben letérnek az ösvényről, bogy az erdőn keresztül megkerüljék a felrobbantott hidat —, a nagy isten verje meg! Kilett a bakancsom! A zászlós űr csizmájába nem folyik be a hólé? A kérdésben gyanakvó irigykedés lappang, Tivadar nem válaszol. Tapossák a latyakos havat. A vizes kapca feltöri a szakaszvezető lábát. — Mi lesz, ha Poprádon sem kapunk vonatot? Már ötödik napja vagyunk úton ... Alig kitaposott gyalogúton baktatnak, félórai kerülő, mire visszaérnek az országútra. De errefelé teljesen szünetel az országúti forgalom, csak a csapatok menetelnek rajta végeláthatatlan sorokban: menekülő csapatok és bevetésre induló alakulatok. A visszavonulás áradata Zsolna irányába (hömpölyög, a németek ott akarják felvenni a harcot a szovjet csapatokkal. A bevetésre indulók éppolyan fáradtan, piszkosan, züllötten loholnak a latyakban, mint a visszavonulók. Csak éppen többet és ingerültebben káromkodnak. Több meggyőződéssel. Bár néha levertebben is. Egykutya. A gépkocsik, gépágyúk, málhás szekerek nem bírnak utat törni maguknak az áradatban, kénytelenek besorolódni a menetelők közé. Kelet-Szlovákiában Eperjes körül folynak a harcok. Poprádon állítólag üres katonavonatok várakoznak, a bevetésre szánt alakulatok ezeken folytatják majd az utat. Ezt azonban senki sem hiszi, és valóban: Poprádon csak üres sínek és sötéten mosolygó vasutasok várakoznak. Vonat? Frászt! Dögvész. Istennyila. Szűkszavú vasutasok. Akad azonban bőbeszédű is: az Goring, Goebbels és Hitler öreganyját emlegeti egy mondatban, egy szuszra. Persze szlovákul. Remek, zamatos tájszólásban beszél, jó széles, zempléni kiejtéssel. Az egyik német tiszt gyanút fog, egyenesen a bőbeszédűt pécézi ki, nyers, ugató mondatokban vonatot követel. A bőbeszédű értetlenül bámul rá, legyint: — Cug? Niksz eug... — Elfogja az 425