Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

„Falaztam. Ez is egyezik." „Jó. Majdnem lebuktál. Átlöktek a munkatáborba. Ott meg a zsidóknak falaztál." „Egyezik." „A csodálatos Hajnaloddal, azzal a lelkes honleánnyal szakítottál..." „Állj! Ennek semmi köze sem volt az egészhez." „Jó. Mikor a svábok összeszedették a zsidókat, akkor zsidókat kezdtél szöktetni. Angróba. Ott is lebuktál." „Ez igaz." „Széles..." „Ez is igaz. Hagyj már békén." „Pillanat. Szarvas jóvoltából ide kerültél. Itt is csináltál már egypár Kinlk stószt. A románok szöktetésében is benne volt a kezed." „Nem volt benne." „De tudtál róla!" „Tudtam." „Arról is tudsz, hogy a szlovákjaid szökni készülnek." „Sőt. Együtt beszéltük meg a dolgokat." „Hát akkor?!" „Semmi. Amikora szlovákjaimmal tárgyaltunk, arról volt szó, hogy megpróbálunk hazaevickélni. Ez a kormányzói fegyverletétel Idején volt. Azt hittük, vége a háborúnak." „Harc nélkül." „Harc nélkül." „És hadifogság nélkül." „Hadifogság nélkül. És most már hagyj békén." „Egy pillanat. Még nem válaszoltál az előbbi fejtegetéseimre." „Mit válaszoljak? Ami tettem, megtettem. Minden aljasság és minden terror ellen bármikor hajlandó vagyok harcolni. De ha az ember lekéste a vonatot, ne próbáljon gyalog utánakullogni." „Ezt nem értem." „Majd mindjárt megérted. Te ... ,mért akarsz most olyan sürgősen átmenni az oroszokhoz?" „Már odakint is megpróbáltam. Nem sikerült." 391