Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

szűrük. Maga is, én is ... Dolgozni ,fogunk ... Megnyugszunk ... De most már menjen, menjen, kedves... — És hogy Tivadar nem mozdult, két tenyere közé fogta a fejét, felemelte, a szeméhe nézett: — De ha akar ... maradhat is ... A hangjában nem volt vágy, sem keserűség, csak jóság és csöndes, szomorú nyugalom. De TivadaT mégis úgy érezte, .mintha összetört volna betnne valami. — Iboly — suttogta —, Iboly, hányszor kellene élnie az embernek, hogy megtanuljon fájdalmat senkinek sem okozni? Iboly, emberek élnek, szenvednek, szeretnek és gyűlölnek, aztán meghalnak a szeretetükkel és gyűlöletükkel, és mi semmit sem tanulunk tőlük, sem a holtaktól, sem az élőktől, mi mindig újrakezdjük az egészet, csak akkor döbbenünk magunkra, mikor a vihar már az arcunkat korbácsolja és a lábunkat töri alánk. Csak akkor kezdjük kapkodva megpróbálni, hogy jók legyünk. Iboly, én nagyon szeretem magát. Ne haragudjon rám, amiért az útjába sodort a vihar. Mert én boldog vagyok, hogy megismertem magát, Iboly. Magának köszönhetem, hogy jobban megismertem önmagamat... A lány meglepetten tolta el magától. Még egyszer fürkészően, kutatva az arcába nézett, aztán anyás gyöngédséggel megsimogatta a haját. — Maga sókat tud — mondta komolyan, és lehajtott fejjel, csöndesen bement a házba. Édes Fiam! Ez a második levelem, amit e héten írok neked. Egy hosszú, kimerítő levelet úgy írtam, hogy Káli (Soós Káli t viszi majd magával, akinek e héten kellett Szombathelyre bevonulnia, de mivel haladékot kupci., iukauo * postára adom. A múlt héten küldtem pénzt, csomagot, nem tudom, megkaptad-e. Pestre is küldtem csomagot, 500 pengőt, arról sem kaptam még hírt. A jövő héten készül Pestre egy ismerős hölgy, azzal szeretnék valamit küldeni, persze nagyobb csomagot nem vállal senki, tekintve az utazás bizony387