Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

hősen a cigarettája csutkáját. — Nekem nem volt haboru? En nem mehettem vissza tisztnek? Tankokat kilüni? Ruszkikat kinyírni, mi? — De hát voltam jo katona, mit tehettem? Parancs volt parancs — hajtotta le a ruszin a fejét megadóan, aztán felújuló reménnyel újra megpróbálkozott: — Hiszen én is vagyok ruszki! Egy nyelv! Egy bog! Engem ruszkik nem bantani! Zászlós úr, bantani engem ruszkik? —.fordult reménykedve Tivadarhoz, de hogy Tivadar nem válaszolt, búsan a mankójára támasztotta a fejét: — Hát akkor, felakasztanak ... Magyarok nem hazaengednek, németek küldik akna szedni, ruszkik felakasztank, nem mindegy? Úgyis vagyok nyomorék ... Szeptember végére már kétségtelen lett, hogy odahaza a románok fellázadtak, és szembefordultak a németekkel. Október elején megjött a parancs: az itteni románokat a ruszinokkal együtt haladéktalanul útba kell indítani Sopronba. Az emberek már régen várták a végzetes hírt, most mégis váratlanul szakadt rájuk. A parancs délután négykor érkezett, hat órára menetkészen kellett állniuk. — Hát akkor... nem fogunk már egymásnak mondani esténként franciául sok marhaság — motyogta a makacs román zavartan, mikor megölelték egymást Tivadarral. Fényes, fekete bogárszeme átnedvesedett, aztán eltűnődve tapogatta meg a mellét a rongyos zsávolyzubbony alatt: — Nem tudom, érdemes-e nekem elvinni ezt a jo szvettert, amit adtai nekem. Németek biztosan elviszik tőlem. Hagyom neked. Kerülsz fogságba, még jó lesz neked lizs. Nem? — mosolyodott el, mikor Tivadar lefogta a kezét. — Ha nem, akkor viszem. Cigarettát is viszem, ;majd szétosztok fiuk között. Na, mondjál még valami jó marhaság franciául, aztán szervusz. Voltál jó hozzám. Katonaibajtárs. Szervusz. A ruszinok egykedvűen üldögéltek az árokparton, de a románok még egyre búcsúzkodtak a falu végén lakó vend asszonyoktól. A legtöbb román ezeknél a vend asszonyoknál dolgozott, összeszoktak, még szerelem is szemérmesedett egyik-másik között, és az asszonyok most sírva követték a szakaszt a főhadnagy lakása előtti térre. A sorako367