Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

— Csak van hadapro urr egymaga, a^za.,. — A hadapród úr is román? — Van.ruszin, alazato ... — Hát tisztes mennyi van? — Van 'egy szakaszvezető urr magyar, vágyom enn, van meg ket őrvezető román, kettő ruszin, egy szlovák. Több n'incset, alazatosan ... — Puska mennyi 'van? — Csak van kettő, amennyi őrségnek kell, alazatosan, de tülteny nincs van hozza ... — Nagyon helyes. Derékszíj? — Az is megvan kettő. Csak amennyi szolgálathoz kell^ alazatosan jelentek. Meg még van magyar szakaszvezető urrnak meg hadapro urrnak is. — Nagyszerű! — lelkesedett Szarvas. — Hát csak folytassák a foglalkozást. Mi a foglalkozás tulajdonképpen? — tudakolta kíváncsian. — Alazatosan jelentek: figyelmező gyakorlatok. — Nagyon helyes. Hát csak figyelmezzenek tovább. Vagy tudja mit, fiam? Én vagyok az új parancsnokuk, ez meg itt a zászlós úr. Ennek örömére ma már ne figyelmezzenek többet: vonuljanak be. — Igenis! — csillant fel a legény 'barna szeme, de Szarvas kajánul utánaszólt: — Nótaszóval! Tudnak valami szép nótát? — Igenis! — és a következő percben már dobogtak is a léptek, és háromféle kiejtéssel, háromféle zenei felfogásban és fekvésben, de annál lelkesebben harsant fel az egyetlen nóta, amelyet a nemzetiségi század, nem hivatalosan: megbízhatatlanok százada ismert: Pisssz-káld ki, pisssz-káld kt, pisssz-káld kibe lőle, nempissz-ká-lom, egyemega fene, haddma-radjon beenne. Tivadar elnézte őket, amint ott gyúrják a port vásott bakancsban, derékszíj nélküli, rongyos mundérban, szakadt 362