Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

mást odakint. Útközben — alig egy kilométernyire feküdtek tőlünk — megpróbáltam puhatolózni Szarvasnál a dolgok felől, de csak nevetett. — Az elődöm egyszer megpróbált kezdeni valamit az egyikkel. Kétszer volt nála a nő, mind a kétszer kocsin hozta el, felhúzott kocsitető alatt, sötétben. Mikor másodszor megpróbált visszatértében észrevétlenül becsúszni a kastélyba, az egyik tiszt meglátta. Másnap már nem volt itt. — Mi a fene? — Sklavenvolk vagyunk — magyarázta Szarvas szárazon. — Aki összeszűri velünk a levet, levetheti az egyenruhát. Esetleg deportálják is. Hajnyírás. Internáló tábor. Persze fordítva más a helyzet. Német katona — magyar lány, az rendben van. Sőtl Megborzongtam. Kezdett elmenni a kedvem a látogatástól, de már mindegy volt. Benne voltam, nem akartam visszafordulni. De a kedélyállapotom meglehetősen megcsappant, és 'mire beértünk a kastélyba, már odáig voltam, hogy nem is nagyon érdekeltek többé a svábok női. Pedig kint a parkban is állt egy elsőrendű példány, a majorság felé vezető bokros út szélén. Hosszú köpenyben, csizmásan, szőkén, kacéran félrecsapott kis sapkával a fején. Bizony isten gyönyörű volt. Tisztelegtünk neki, de ránk se hederített. Mozdulatlanul állt, a majorság felé nézett. De azért nem panaszkodhattam, mikor befordultunk a kastély homályos, hosszú, földszinti folyosóján, az egyik ablakmélyedésben máris megpillanthattam a következő egyenruhás német lányt. Sőt kettőt. Összeölelkezve álltak, szorosan behúzódva az öblös ablakmélyedésbe. Mikor elmentünk a hátuk mögött, összerezzentek. Most már végképp kezdtem furcsán érezni magam, eddig is hallottam ilyesmikről rebesgetni, de őszintén szólva, nam nagyon hittem. — Ez mindenesetre megvédi őket a nemkívánatos keveredésektől — jegyeztem meg, mikor elhagytuk őket, mert Szarvas hallgatott. — Herrenvolk — mondta kurtán. — Nekik magasabb etikájnk van. A svábok odabent nem sokat törődtek velünk, hagyták, 347