Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

sőbb, ha majd megjönnek a papírjaid, lehet, hogy főbe lövetlek, addig azonban velem lakhatsz. A csillagjaidat megtarthatod; ha engeded, hogy egy ötvenes partiban legalább húszat rád verjek, talán még elő is léptetlek. Helyes? Röhögtünk. Általában sokat röhögtünk azokban a napokban, reményvesztetten, fásultan, el-elcsukló hangon, de röhögtünk. Mi egyebet tehettünk volna? Csak akkor borultam ki néha, ha eszembe jutott Széles, aki azóta már tesz az egészre, mert végre révbe érkezett. Megmondtam Szarvasnak is, de ő csak legyintett. — Neki sikerült, neked nem. Ki tehet róla? ,Rá se ránts. A magam részéről különben sem szeretem a dezertőröket. Ülj a fenekeden, és próbálj meg úriemberhez .méltóan viselkedni. Helyes? — Helyes — mondtam készségesen, mert nem akartam magamra haragítani. De két nap múlva kisült, hogy egyáltalán nem helyes. Szarvas parancsot kapott, hogy tíz napon belül adja le a gyűjtőtábort az utódjának, ő pedig induljon Szombathelyre egy őrszázaddal. Ezen érthető okokból elszontyolodtunk. Szarvas csak hümmögött, pálinkát vett elő, inni kezdtünk. Okosabbat mit telhettünk volna? Aznap még biliárdozni sem ment el, teljesen eláztunk. Másnap reggel még aludtam, mikor visszajött az irodából. Erősen gondterhelt képpel állt meg fölöttem. — Baj van — mondta sötéten —, megnéztem a papírjaidat. Ha ezzel a minősítéssel itt hagylak, az utódom kikészíti a bőrödet. Ez biztos. Magammal nem vihetlek .. . Magammal nem vihetlek ... Tulajdonképpen mért ;ne vihetnélek magammal? ... Kár, hogy karpaszományos vagy, lehetnél a csicskásom ... Felültem. Láttam, hogy nagyon töpreng, erről eszembe jutott valami, megkockáztattam: — Főhadnagy úr! Nincs szüksége véletlenül egy új segédtisztre? Remek fiú. Zászlós. (Gondoltam, ha már magamon nem segíthetek, mért ne protezsáljam be Tivadart?) Eleinte nem értette, de aztán egészen felvidult. 345