Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

rekedni kezdtek. Az egyiknek csontig harapták az ujját, egy másikat bicskával szúrtak meg. De engem akkor már nem nagyon érdekeit az ügy: a távbeszélős bestia csakugyan féljelentett, szerencse, hogy a visszavonulás miatt nem tartották meg a kihallgatásokat, csak 'kilátásba helyezték a sötét jövőmet. — Ráadásul még a pöszögős hadapród is kapcáskodni kezdett, ahelyett hogy megköszönte volna, amiért elintéztem helyette a dolgot. — így egy kólói kekfef if elintévte volna — mondta nagy pofával. (Kekszeseknek a továbbszolgáló szakaszvezetőket csúfoltuk, a karjukra varrt keksz alakú háromszögről. Bár bizony isten ma sem tudom, mennyivel volt rohadtabb alak egy továbbszolgáló szakaszvezető, mint tegyük fel, egy továbbszolgáló hadnagy.) — Ragafkodom hovvá, hogy bocsánatot kérj a távibefélőf hölgytől. Nem hagytam tovább beszélni, tettem neki egy pajkos ajánlatot. Tudtam, hogy erre eldől benne a borjú, de éppen ezt akartam. — Kihallgatáfra mégy! — rikácsolta vörtösen, de közbevágtam: — Remek! És ott majd jelentem, hogy a század a te gondjaidra volt bízva. Én csak a te nevedben intézkedtem, és a te nevedben telefonáltam, hogy ezt is tudd. És az összes rozsdás töltényhüvelyekre esküszöm, a kihallgatáson is ezt fogom vallani. így, és most folytasd! Ez kivette egy kicsit a fütyülőt a szájából, csak hápogott, aztán sarkon fordult és otthagyott. Szerencsére egy óra múlva valóban útnak indítottak bennünket, méghozzá csakugyan a svábokkal együtt, s így a dolognak nem lett folytatása. A ihadapródot is csak két nap múlva láttam viszont, akkor már egy fél zászlóaljnylt toboroztak össze belőlünk, különböző szétzüllött alakulatoktól, és itt derült ki, hogy ez a tökfej csak akkor értesült arról, amit már minden csicskás tudott: hogy árokásásra visznek minket. Ettől váratlanul begyulladt. — Védelmi vonalat leterítünk — mondta didergősen, amint ott ültünk egymás mellett egy kiürített laktanya ablaktalan, sötét folyosóján a cuccunkon, és vártuk a továb336