Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

sodszor. Cigarettát vett elő. Megkínált, körülményesen rágyújtott. — Ide figyeljen — mondta aztán —, itt most már nem 'babra megy a játék. Otthon az SS^ek ülnek, napok kérdése, hogy a nyilasok ténylegesen is átvegyék a hatalmat. De akkor is az SS-ek kezében marad a gyeplő. Idekint a svábok parancsolnak. Mire vár még? Akar, vagy neim akar? — Mi a fene? — kérdeztem harmadszor is, de aztán abbamaradt a beszélgetés, mert megszólaltak a tábori szirénák. Már a gépeket is látni lehetett, messze, kelet felé húztak. Utána három napig járőrben voltam, nem találkoztunk. Mikor visszatértem, eredménytelenül persze (összeköttetést kellett volna teremtenünk az első zászlóaljunkkal, de azok aikkor már legalább hatvan kilométernyire elszakadtak tőlünk, reménytelen ügy volt), ott várt rám a bunkerünknek kinevezett krumipliivepem előtt. — Már második napja keresem — mondta. — Tegye le a szerelvényét, és Jöjjön ki egy kicsit. — Pokoli fáradt vagyok. — Jöjjön — intett, mintha nem hallotta volna, és már indult is előre. Mentem. — Odahaza folyik a hajtóvadászat a zsidókra, a deportálások belfejeződtek, már csak a főváros van hátra. Meghökkentem. — Egész sereg ismerősöm van köztük — mondtam meglehetősen együgyűen, de Széles türelmetlenül legyintett. — Nekem meg elvtársaim — mondta elutasítóan. — De nem ez a fontos. Meg fogják ipróbálni ezzel felvillanyozni a legénység hangulatát. Nem értettem. — Az antiszemitizmus a legjobb biztonsági szelep — magyarázta. — Ha a tömegek elégedetlenek, koncot kell eléjük 'vetni. De még ennél is fontosabb, mi mindent fognak ígérgetni az embereknek a zsidó vagyonból. Otthon már folyik a propaganda: Szétosztjuk a zsidó bútorokat! A bombakárosultakat a zsidó vagyonból kártalanítjuk! Most már érti? 324