Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

ban ráismert: gz állítólagos kórházi gépmester volt. Ö volt, nem tévedhetett. Gervai László, kórházi gépmester, csengett a fülében most is a Iférfi behízelgően suttogó hangja, még a keze nedves szorítását is érezte, s önkéntelenül is a nadrágjához törülte a tenyerét. Pontosan úgy, mint akkor, mikor első ízben találkozott vele. .A férfi akkor észre is vette a mozdulatát, s ez bosszantotta Tivadart. Talán ezért ült le mégis az asztalukhoz, bár magában a pokolba kívánta a karpaszományost, aki odakészségeskedte az asztalhoz. Eleinte csak azért bosszankodott, mert szeretett egyedül vacsorázni, később azonban egyre inkább az ismeretlen férfi ellen fordult (ingerültsége; volt valami a túlzottan simulékony modorában, ami úgy 'hatott rá, mintha valami nyúlós, tapadós anyag fonná körül. A férfi keveset beszélt, de annál többet helyeselt, és Tivadarnak minden lélekjelenlétére szüksége volt, hogy lábának asztal alatti, erélyes 'rúgásaival féken tartsa a kis karpaszományost, aki már azon a ponton volt, hogy összes terveibe és szándékaiba beavassa Gervai László kórházi gépmestert. Szerencsére nevek és tények, hála Tivadar közbelépésének, még nem hangzottak el, s végül a sors is Tivadar segítségére sietett, egy erősen kivágott, sárga selyemblúzba öltözött, merészen ^kifestett, vállalkozó szellemű leányzó személyében. Tagadhatatlanul szép lány volt, egészen fiatal, a haja szalmaszőke, a szemöldöke japános, hetyke ívben futott a homloka felé, s a hangja sejtelmes kalandok és átlátszó italok miatt volt mély és rekedtes. „Padóón" — mondta meglepetten, miközben szépen formált, büszke felsőtestével, egy láthatatlan lendülettől kormányozva, közéjük bukott, s meztelen karjának üde mozdulatával lesodorva az asztalról egy söröspoharat, elmélázva kötött ki az elhűlt karpaszományos ölében. „Padón — mondta még egyszer, és megértően bólintott körbe. — Nem iharagusztok, fiúk, ugye nem?" Siettek biztosítani, hogy nem haragszanak, s ez közlékennyé tette: „Bizsu vagyok — mondta nyájasan, s megkapaszkodott Gervai László kórházi gépmester nyakkendőjében. — Bizsu vagyok — magyarázta titokzatosan —, de a pa312