Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

métlése a százados személyes felügyelete alatt. (Óránként egyszer volt puhh! és rále gyű! — erre kótyagosan pihenjbe álltunk, és ész nélkül rágyújtottunk. Az is, aki majd megfulladt tőle: akkor már tudtuk, hogy minden parancsot gondolkodás nélkül végre kell hajtani.) Ez befütyült a Tivadar által kipanamázott fekete kimaradásnak, sőt a százados utóbb gyanút fogott, és amikor Tivadar nem tudta szállítani a főhadnagyi rokont, rövid úton kizáratta a hadapródiskolából, s a tetejébe még három hét külön laktanyafogságot is a nyakába varrt. Mégis tulajdonképpen ezen a napon lépett első ízben sorompóba Hernádi Tivadar, ekkor indult él egy valószínűtlenül bizarr katonai pálya felé ívelő rögös karrierje, sőt, ha jól meggondoljuk, így született meg maga Hernádi Tivadar is. A Hajnal-kaland idején persze még nem sejtettük a következményeket; aznap este, mikor Tivadar összeakadt Hajnallal, aránylag még minden csöndes volt körülöttünk. Aznap este ... Aznap este kerültem össze hosszú hónapok után újra Szélessel. Talán a kezdődő 'nyugtalanságom sodort feléje, talán az önző kis boldogságom szégyenkező bűntudata, de már akkor tudtam, éreztem, hogy találkozni fogunk, mikor a váratlanul rám szakadt, buta kis szerelemtől kábultan, egyedül bolyongtam az enyhén iszapszagú folyóparton, ahol egy fél órával azelőtt még Tivadar becézgette Hajnal haját. De ez akkor már csak halványan derengett bennem, mint mikor valaki homályos, párás ablakon át ismerős arcot vél felfedezni, vagy megfakult, vak tükörben összetalálkozik a saját elmosódott arcvonásaival. Hirtelen támadt, sürgető vágy ösztökélt arra, hogy elszakadjak az időtlen merengésekbe ringató helytől és csendtől, és percek múltán már a külvárosi töltés szélén kopogtak lépteim, ott, ahol a folyónak már nincsenek megejtő díszletei, csak fekete árnyai. Errefelé horpadt ikályhacs'övekből drótozták rá a sovány krumpliföldek közt szétszórt, rozoga ikis házak tetejére a kéményt, s a távoli, poros kocsiút mentén komor gondokat strázsáltak a kormos jegenyék. A jegenyesor alól bukkant ki, időnként megállt, körülnézett. Lihegve kapaszkodott fel a töltésre, megtörülte a hom28