Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

körforgásban suhantak el .a sárga csillagos haláltánc-pantomim valószínűtlen jelenetei: egy földre állított vödör fölé arcok hajoltak, majd ismét magasba emelkedtek, tenyerek merték magasba a vizet, de a szürcsölő, mohó kortyok alól a víz fekete foltokban hullott alá a ruhájukra, .a porba, az alattuk hajlongó fejekre vagy vissza a vödörbe. Néhány lépéssel odébb a tábor sárga csillagos önkéntes rendőrei egy lehunyt szemű fiatal lányt támogattak az elsősegélyállomás felé: a lány torkából egy csodálatosan tiszta szoprán rendszertelen skálái törtek elő, hogy hirtelenül (megszakadva hol trágár káromkodásokat, hol tébolyult sikolyokat repítsen az ég felé; egy felfordított meszestargoncán álmodó szemű fiatalasszony kisbabát szoptatott, a baba feje a ki gombolt blúz sárga csillagán pihent, és a fiatalasszony ütemesen, lágyan ütögette a pólya hátát és mosolygott. Mellette idős, szakállas férfi imádkozott, sűrű, fekete szakálláról csillogó könnycseppek perdültek alá a téglagyár vörös porába, és Tivadar arra gondolt, agyag és víz: így készül a tégla. A táborparancsnokságnak kinevezett irodaépület előtt újra igazoltatták őket, de az ajtóban posztoló csendőr altiszt gondterhelten állta útjukat: — Nem tudom, fogadhatja-e a parancsnok úr az urakat... — Ki a parancsnoook? — bömbölt rá a Császár bőszülten, és a csendőr sértett méltósággal felelt: — Csatáry rendőr főhadnagy úr! — Jelentse neki, hogy Radákovics főhadnagy, a munkaszolgálatos zászlóalj pótkeretparancsnoka azonnal beszélni kíván velcee! A zistenit nekííí — tette hozzá, Tivadarhoz fordulva. A csendőr sarkon fordult, majd néhány másodperc múlva visszatért. — Tessék — intett az ajtó felé, de Tivadar figyelmét nem kerülte el, hogy előírásosra nyírt bajusza körül sötét mosoly bujkál. A Császár dübörögve dobbant be a szobába, és az íróasztal mögött könyöklő nyurga, csontos képű rendőr főhadnagy felé csörtetett. De félúton megállították. 271