Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

Órák, gyűrűk, bicskák, pipereszappanok, tábla csokoládék, szerény, kis, lapos pálinkásüvegek, töltőtollák, derékszíjak, külö,

n polcon Ikitüintetések, sebesülési érmek, tiszti jelivények, és újra gyűrűk, karórák, zsebkések, elkobzott levelek, könyvek, sőt fényképek is, megfakult, szomorú kis családi lényképek, mosolygós gyermekarcok, szégyenlősen, kacéran, szerelmesen, boldogan, vágyakozva merengő aszszonyfejek vagy gondterhelt, megtört tekintetű öregasszonyok, öregemberek arcképei, drága levéltárcák, olcsó cigarettatárcák, zsebkendők, törülközők — miért kobozták el, senki sem tudja —, s végül a gyűjtemény legbecsesebb darabja, a/melyre a Császár különösképpen büszke volt: egy megfakult, valaha világoszöld tábori levelezőlap, amely talán éppen valószínűtlenül véres öngúnnyal hivalkodó szövege folytán csúszott át a cenzúrán, és amelyen mindössze ez az öt sző állt: AVE CAESAR, MORITURI TE SALUTANT „Nem tudom, ki írta, de igaza volt, a zistenit nekííí" — harsogta a Császár, mikor kézbesítették neki a lapot, és a várt tombolás helyett diadalmasan robogta végig vele a tábor összes tisztjeit. Most már késő, főhadnagy úr. A szarka felfalja a férget, a hiúz felfalja a szarkát. De a végén mégis a féreg falja fel a hiúzt, és ezen az sem változtat, ha a hiúz a kimúlása előtt megsajnálja a szarkát. Este lett, mire végzett a névsorral, de az egyes korosztályokat külön íratta alá, s így Farkas Dénes behívója akkor már régen az asszony kezében volt, aláírásokkal és a szükséges bélyegzőkkel ellátva, és az asszony úgy futott el vele, hogy e|l sem búcsúzott, meg sem köszönte, csak csókolgatta a máskor annyi rémületet keltő, gyűlölt papírlapot, és vigyázott, hogy a könnyei rá ne folyjanak a Császár százszor elátkozott aláírására. Másnap reggel megérkeztek a téglagyárból az első behívottak. Csendőri fedezettel jöttek, de az arcúikon a megváltottság boldogsága ült, egyesek valósággal mámorosaknak látszottak az örömtől, mosolyogva, nevetve szorongatták egymás kezét, dalolva vonultak be a tetves, mocskos kör267