Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

nők gyorsan, és Tivadar máris elébe tolt egy lebélyegzett behívót. — Tessék. Fehér karszalagos századhoz szól, ezeknek aránylag jobb dolguk van. Kereszténynek kell majd mondania magát. — Az is vagyok — vágott közbe a mérnök. — Már több mint hat éve. A feleségem keresztény nő. Árja. Túlságosan árja. — De hiszen akkor — kezdte Tivadar csodálkozva, de a másik újra közbevágott. — Nem vagyok „árja párja". Elváltunk. A feleségem két éve újra férjhez ment. Bevonulok. — Holnap reggel magam viszem be — bólintott Tivadar. —- Nem kell félnie semmitől. Az őrmestert majd megkeni három-négyszáz pengővel, nem az első eset, a házmesternek pedig reggel mondja meg, hogy bevonul. Erdélybe. A behívót .is meglobogtathatja az orra előtt. A szükséges adatokat egyébként egyedül is beírhatja. — A házmesterrel nem lesz baj — rázta meg a fejét a másik. — Rendes ember. — Helyes — bólintott Tivadar, azzal a jó barát felé .fordult. Az fürkészően mustrálgatta az asztalon heverő lapokat, aztán szerencsejátékos módjára gyors, határozott mozdulattal felkapta az egyiket. — Pofa rossz — mondta csendesen, és végigsimított jellegzetes, szemita orrán. — De nem tesz semmit. .Megpróbálom. Va banque. ,Én a katonai behívót választom. Megpróbálok felutazni Pestre, és helyet csinálok az asszonyoknak. Vannak 'ott még elvtársaim — tette hozzá magyarázóan, és nyugodt mozdulattal zsebre csúsztatta a behívót. — Az adatokat majd kitöltőm. Az éjszakai gyorssal utazom. Ha sikerül feljutnom, Sárikáéknál hagyok számotokra üzenetet. A részleteket még megbeszéljük. — Ezzel Tivadarhoz fordult: — Zászlós úr — mondta csendesen —, mi, zsidók nagyon gyáva nép vagyunk. De ha kell, tudunk hallgatni. Legyen nyugodt: ha elkapnának, tüzet rakhatnak a hasunkon, akkor sem áruljuk el, honnan szereztük a papírokat. Nyugodt lehet felőlünk. Csak ezt akartam mondani. Te következel — intett Judit apja felé. 257