Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

össze, a fülekben riadt lüktetéssel visszhangzott a kövezet dübörgő zaja, az agyakba néma sikolyt hasított a tehetetlen, vigasztalan kétségbeesés, minden hiába. Hiába volt évek megrögzött reménykedése, évek görcsös bizakodása, évek múló hónapokkal egyre szilárdabban ébredező hite, minden hiába volt, mindennek vége. A lényeg nem változott, de a végső menekvés ígérete meddő kletlenségbe hullt: a teuton barbárság háborúja elbukott, de mire a fenevad vérébe hűl, nem lesz többé, aki majd örülni tudjon neki. Mert a halálra sebzett bestia hátrálásában is iszonyatos, utolsó csapásai még mindig húst szaggatnak, és a döglődő rém lázszomját csak egyre újabb vérpatakok enyhíthetik. És mire >vége lesz, a megmaradottak úgy állnak majd a pusztulás sötét lidércfénye felett, akár a bányarobbanások vagy vasúti szerencsétlenségek tömegtemetéseinek mozdulatlan, lehorgasztott fejű, gyászfátylas özvegyei, vagy mint az esőverte, magányos síremlékek. Olyan egyformán, fásultan, elhagyatottan, mint a lombjuk fosztott novemberi fák halottak éjjelének fekete ragyogásában, vagy mint a megmaradottak egy mindenki által elvesztett háború után. Március tizenkilencedike volt, vasárnap délután. A házak falára sötét csipkét festett az ereszek alól leszivárgó esővíz, a házfalak tövére szabálytalan, szakadozott szegélyű mintákat rajzolt a nyirok, és a házak hallgattak, az ablakok vakon meredtek bele a város szégyenébe, és éppen ez volt a különös és kísérteties: a város és a házak süketen, bénán, vakon hallgattak, de az utcák függetlenül a várostól és a némává fagyott ablakoktól hangosan morajlottak, zajongtak a teherautók fényszóróinak hivalkodó fényében és a fölényes vezényszavak öntelt pattogása közepette. A város hallgatott, de az utcák zajongtak. Németül zajongtak az utcák, de a város, amely kulturált hagyományain nevelkedve becsülte és szerette ezt a nyelvet, most borzongva, émelygő szégyenkezéssel horgasztotta le a fejét, mert ez a nyelv már nem hasonlított Goethe és Schiller nyelvére, ez a nyelv már képtelen volt magasztosan ünnepélyes képzettársításokat létrehozni; az SS-t asz238