Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

miatt, és van egy Kóré, aki naponta farkasszemet néz a halállal ugyanazért az eszméért. íÉs van egy Terka, aki ma bujkál, és van egy Füstmacskássy, aki fogdában ül. (És vannak imég ezrek és százezrek és milliók, akik mind, mind a maguk életét szeretnék élni, és nekem mindezt egy együgyű öregember meséiből kellett megtudnom. Pedig nem is mondott semmit, csak a maga ostoba kis meséjét motyogta: szép kisasszony ... — Tivadar, nem bírom! ... — Égő, száraz szemmel dőlt hátra a széken, már nem zokogott, a szégyen és megaláztatás legyőzte benne a kétségbeesést, ebben a pil anatban •úgy érezte, már nem is bán semmit sem, s elkapta a kezét Tivadar simogató tenyere alól. — Hagyjuk ezt! Az emberek már mind minket figyelnek. Felkapta a fejét. Az emberek valóban arrafelé tekingettek, de mikor végigjártatta rajtuk a tekintetét, úgy találta, mintha nem is őket figyelnék, hanem valahova mögéjük mered a tekintetük, izgatottan nézegetnek a kávéház befüggönyözött tükörablakai felé, az ajtó felé, összesúgnak, az arcuk megdöbbenést és rettegést fejez ki, úgy ülnek ott, mintha várnának valakire vagy valamire. És Tivadar csak most eszmélt rá, hogy az utca felől már percek óta különös, mély motorzúgás hallatszik, mintha nehéz teherautók hosszú sora dübörögne el szakadatlanul az ablakok alatt, baljós és sötét dübörgéssel, és Tivadar egy pillanatra megfeledkezett mindenről, Hajnalról is, csak a fenyegető, sötét motorzúgásra figyelt. A kávéház ajtaja elé vont nehéz bársonyfüggöny váratlanul meglebbent. Két egyenruhás, karszalagos nyilas pártszolgálatos rontott be a terembe. A hirtelen rájuk tört világításban egy pillanatra megtorpantak, aztán sietős, pattogó lšptekkel átszelték a termet. Egyikük futtában karon ragadta a főpincért. A főpincér tanácstalanul, bambán meredt rájuk, aztán az iroda felé intett. A két pártszolgálatos kopogtatás nélkül belökte az ajtót, Tivadar pedig felugrott, és a főpincérhez sietett. A szomszéd asztaloktól is felugráltak az emberek, volt, aki izgatottan köréjük csoportosult, volt, aki óvatos távol232