Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

Csodálkozva pillantott rá, de Tivadar nem magyarázta meg a szavait, és Hajnal csak másnap értette meg a dolgot, mikor megtudta, 'hogy Keszege úr, az I. emelet 6. szám alatti könyvelő, a rendőrségen töltötte az éjszakát; sőt még mindig nem jött haza. Keszege úr ugyanis előző nap szintén megállt egy percre a járda szélén, és miikor a foglyok borostás arcú csoportja az úttesten elébe érkezett, meglepetten felkiáltott: — Hiszen ezek ugyanazok! Megismerem azt a hosszú legényt ott az első sorban. Tegnap is rám vigyorgott.. . ,A járda szélén ácsorgók meglepetten figyeltek fel, és Keszege úr kihúzta magát. . — Ugyanazok! — ismételte meg diadalmasan, s egy darabos, mély férfihang ráhagyta: — Persze hogy ugyanazok! Cirkusz az egész. Az ötéves gyerek is tudja, hogy már hónapok óta nem ejtünk foglyokat Keszege úr összerezzent. A dolognak erre az oldalára nem gondolt, és most már jobban szerette volna, ha nem ismer rá arra a hosszú, vigyorgó legényre. Vagy ha legalább nem szól róla. Sarkon fordult és elsietett. De alig tett két lépést, valaki megérintette a karját, s a háta mögött akkor fogták közre a mély hangú férfit is. Keszege úr másnap estére sem került haza, de Hajnal mégsem beszélt erről Tivadarnak, mert bátyja, a főihadnagy megmagyarázta, hogy az egész csak piszkos judeobolsevista propaganda, baloldali zsidóbérencek felforgató üzelme. Hajnal ugyan nem tudta, mi köze Keszege úrnak a judeobolsevizmushoz, sőt ezt maga Keszege úr sem tudta, de lázért a dolog ennyi'ben maradt. Keszege úr csak három nap múlva jött haza, és utána sokáig nagyon-nagyon csendes volt, az utcákon, különösen a Fő utcán, lehajtott fejjel sietett végig. Az orosz foglyokat azonban azóta nem vezették végig a Fő utcán, s így Hajnal sem hozta többé szóba őket. Hajnal napról napra szeszélyesebb lett. Már csak iaz ölelések önfeledt pillanataiban nyerte vissza hajdani, álmodo225