Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

ját, és semmisítsd meg. írj helyette másikat. Majd meglátod, miért. Szervusz. — És te? — tartotta vissza. — Én megvagyok. Köszönöm. — Mégis .. . Szelényi megrázta a fejét. — Ami nekem hiányzik — mondta elmélázva —,'az kívül esik a te hatáskörödön. — Kissé oldalt vonta, hogy a fák sötétbe boruló lombjai közül kiláttak a Furcsa alji berkek csipke- és kökénybokrokkal borított lágy hajlatára, és kinyújtotta a kezét: — Gyerekkoromban ilyenkor, mikor már kékült a kökény, oda jártunk apámmal szalonnát sütni. Hétköznap délutánokon, mikor nem járt arra senki, tüzet raktunk, én a szalonnát szeldeltem, apám nyársakat faragott, aztán ültünk a tűz körül és .. . ej, Tivadar, hagyjuk a romantikát. Szervusz. Sokáig nézett utána, amíg csak magas, karcsú alakja el nem tűnt a barakkok között. Magasra tartott fejjel, nyugodt, biztos léptekkel mént, és Tivadar A Musza Dag negyven napjára gondolt. Milyen kár, gondolta, hogy ezt a könyvet nem olvasták elegen. Kötelező olvasmánynak kellett volna elrendelni minden kultúrállam minden felsőfokú iskolájában ... Másnap első dolgaként volt osztálytársa anyakönyvi lapját kereste ki. A nyilvántartóban hamar megtalálta a nevét, de a lap nem volt a helyén. Újra elővette a vaskos nyilvántartót, de ettől sem lett okosabb. Már félre akarta tenni, mikor a megjegyzések rovatában két, ceruzával írt apró betű ütötte meg a szemét: ,,mb". Tovább lapozott, és a következő oldalakon még néhány ilyen jelzést talált egyes nevek mellett. Az egyiknél megállapodott, és odaintette a nyilvántartást vezető karpaszományos tizedest. — öregem — kérdezte hanyagul —, mi a fenét jelent itt ez a két betű? Szükségem van ennek a pasasnak az anyakönyvi lapjára, és az istennek sem találom. — Ezek külön vannak — hadarta szolgálatkészen a kis karpaszományos —, em bé, megbízhatatlanok. Ezeknek külön kötegük van. 206