Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

7 A munkaszolgálatos zászlóalj barakkjai az első világháborúból itt felejteltt sátortábor területén álltaik, a városon kívül, a folyón túl, nyitott latrinák és csukott fogdák között. A sátortábornak a folyó partja felé eső barakkjaiban egy önálló huszárszázad volt elhelyezve, tágas és kényelmes istállókkal, míg a tábor elülső részén álltak a zsidó munkaszolgálatosok zsúfolt és rothadó szalmától, ápolatlan testek tömegétől bűzlő fabarakkjai. A barakkok között három szívókút szolgáltatta a vizet, de ezekhez a zsidó munkaszolgálatosok legfeljebb virradat előtt, titokban járhattak mosdani, mert bár a kutak általuk történő használatát semmiféle szabályzat nem tiltotta, a keretlegénység mégis kötelességének tartotta, hogy valahányszor zsidó munkaszolgálatost pillant meg mosdani a kút előtt, derékszíjával hatalmasakat csapjon a vézna, lesoványodott, meztelen felsőtestre vagy a szalmatörmelékkel lepett fejre. Rúgni csak a durvábbak szoktak, igaz viszont, hogy a tiétek finomságának ezt a fokát a munkaszolgálatos már csak akkor állapíthatta meg, amikor a feje vagy a homloka, esetleg a fogai véresen .koppantak s kút vascsövén. A munkaszolgálatosok különben csak korlátolt számban és csakis naponta háromszor járulhattak büntetlenül a kutakhoz; olyankor ugyanis, amikor a kijelölt fogdások, szám szerint négyen, nyolc vederrel, az őrök vezetése alatt vizet hordtak a konyhák számára. Reggelenként az utolsó négy-négy veder vizet a fogdásoknak szabad volt a tulajdon barakkjuk naposának leadni, és így jutott a hatvantól kilencven embert számláló barakk naponta egyszer a négy veder, valamint öt darab 192