Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

a nyomtatott szöveget illesztette rá: „Címzett folyó év május 12-én hazafias kötelessége teljesítése közben hősi halált halt." Tivadar később maga is megnézte a pontok helyére ceruzával odafirkantott keltezést, és megállapította, hogy a szakaszvezető azon a napon esett el, amelyen ő először nézett be a Szerencsepatkóba. Nem idézték be többé a százados elé, de mikor szabadsága lejárta előtt jelentkezett a hadtestparancsnokságon, a legnagyobb meglepetésére arról értesült, hogy orvosi felülvizsgálatra kell mennie. A törzsorvos hümmögve nyomkodta Tivadar combján a lövés helyét, fel-alá sétáltatta maga előtt, majd átment a másik szobába, és a következő pillanatban lepecsételt borítékkal a kezében tért vissza. A törzsorvosnak bozontos szemöldöke volt, ezzel szemben a koponyája olyan kopasz volt, mint egy hámozott kemény tojás, ami nagyon rossz öszeállításnak bizonyult, de Tivadarnak csak az utcán jutott eszébe, hogy a tojásfejűnek az alatt a néhány másodperc alatt nem is lehetett ideje megírni a leletet. Először azt hitte, hogy a borítékban talán előre nyomtatott orvosi szöveg lapul: „elégtelenül gyógyul", „utókezelésre szorul", „frontszolgálatra jelenleg alkalmatlan", vagy valami ilyesmi, de aztán eszébe jutott a százados, és úgy vélte, ebben rejlik a rejtély megoldása. Érdeklődéssel nézett a dolgok elébe. A parancsnokságon mintha már várták volna. Átvették a leletét, aztán sokáig ácsorogni hagyták. Ez bizony nem tesz jót a combom üdvösségének, gondolta kajánul, miközben az eshetőségeket mérlegelte. Végre beszólították egy szikár őrnagyhoz, aki még tovább hümmögött, mint a tojásfejű törzsorvos, aztán, mintha ki akarná pótolni a hosszú hallgatást, szélsebesen hadarva közölte vele, hogy combja teljes és tökéletes felgyógyulása érdekében egyelőre nem küldik vissza a frontra, hanem ideiglenesen a munkaszolgálatos zászlóalj pótkeretébe osztják be irodai szolgálatra, helyben. — De hiszen a combom már tökéletesen egészséges — kockáztatta ,meg —, már járás közben sem érzem. 184