Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

Mikor megtudtam, hogy visszavonhatatlanul nyugdíjaznak, megelőztem őket. Egészségügyi szabadságot kértem, hazamentem Szántóra, és gyorsan bevonultattam magam írnoknak a kiegészítőre, önként. Barátom, úgy ünnepeltek, mint a Gracchusok apját. — A Gracchusoknak anyjuk volt, vén marihám — ölelte át szeretettel az öreg vállát —, de még .akkor sem értem, miért jársz ebben a maskarában? — Miért? Nieim tetszik? — húzogatta meg Füstmacskássy kedvtelve a zubbonya alját, és vigyorgott. — Felkeresem Szigorú urat — magyarázta aztán komoly arocal, és Tivadarnak ettől nyeríthetnékje támadt. — Óriási! — lihegte fellelkesülten. — De azt is mondd meg neki, hogy bezupálsz! Bent maradsz továbbszolgálónak. Az összes epekövei vitustáncot lejtenek majd tőle! — Jó, jó — állt meg Füstmacskássy, és összehúzott szemmel nézett a túloldal felé —, de mondd csak, nem valami feljebbvaló közeleg ott? Tudod, a tisztelgéssel mindig bajom van... — Ne izgullj, vén csiatiailó, csak egy lógós őrvezető. Méghozzá pék a jámbor, látom a parolijáról. Most különben is az én olümposzi rangom oltalma ailatt állsz. Hanem siessünk, az istenfáját, nyolcra beidéztek a hadtestparancsnokságra, iés imár negyed kilenc felé jár. — Mit csinálsz te a hadtesten? — nézett rá Füstmacskássy tisztelettel. — Mit tudom én — vonta fel a vállát. — Biztosan tanácsot akarnak kérni tőlem. Tudod, mióta otthagytam a frontot, meglehetősen páholnak bennünket. Biztosan ezért... — Az lehet — hagyta rá Füstmacskássy komolyan, aztán egy pillantást vetett a szolgálati lapra, amelyet Tivadar időközben a szeme elé dugott. — Ide megyek e — bökött rá a papírlapra, Füstmacskássy azonban kikapta a kezéből a papirost és 'felkiáltott: — Micsoda?! Hányadik ügyosztály? De hiszen téged a kábára* rendeltek be, fiú! • KH = Kémelhárító 169