Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

— Tíz perce várom, hadnagy úr. — Nem voltam a szobámban, alázatosan ... — Máskor, ha hosszabb időre elhagyja a szobáját, jelentse, hova távozik. Azonkívül jegyezze meg magának, szolgálatban nem kopogunk, hadnagy úr. Erre már figyelmeztettem egyszer. Álljon kényelmesen. A hadnagy elpirult. Valami mentegetőzésfélét dadogott, de a százados leintette. — Nem lényeges. Erre most nincs idő. Hernádi Tivadar, tartalékos zászlós, jelenleg sebesülés utáni szabadságon. Itt a cím — lökte oda a papírlapot. — Holnap reggel nyolc órára berendelni. Ide, hozzám. Kertész Piroska őrizetest ugyanak korra elő vezettet ni a szomszéd szobába. Ha bekapcsolom a mikrofont, figye'lini, hogyan viselkedik. Értette? — Igenis, százados úr. Parancsára, százados úr. Hernádi Tivadar tartalékos zászlóst holnap reggel nyolc órára berendelem, Kertész Piroska őrizetest... —• Rendben. És máskor ne kopogj, ha belépsz — enyhült meg a mozdulatlan arc. — Nem akarlak többször figyelmeztetni. Itt nem lehet álmodozni. Mi vagyunk az ország titkos érhálózata. iMi vagyunk az ország idegrendszere. Itt a legeseikéi y ebb hiiba is hazaárulás. — Elnézést kérek, százados úr. Többször nem fog előfordulni. De ma ... ez a váratlan hír, rettenetes. Még mindig .nem tértem magamhoz. A duce ... Felugrott, a hadnagy elé lépett. — Ezt a hírt én már három napja ismerem — sziszegte nyomatékosan. — És három napja pontosan úgy végzem a kötelességem, mint máskor. Mi intézkedtünk úgy, hogy mára az úgýosztály tisztjei is megtudják. De ha a tiszt urak is ilyen nyavalyásan fogadják a dolgokat, mit várjunk a polgári lakosságtól, amelynek egy része már az ellenséges rádióadásokból értesült róla. A hírhez magyarázó közleményt csatoltunk, teljesen világosat. A führer főhadiszállásáról kaptuk. A tiszt urak nem olvasták végig a magyarázó közleményt? — De igen, százados úr — hebegte a hadnagy sápadtan —, de azért így is megdöbbentő. 167