Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

csak az egyik sarokban unatkozott asztalra könyökölve, elnyújtott lábbal egy ásítozó fiatalember ,A sapkáját mélyen a szemébe húzta, az állát vörös forradás szelte ketté. Tivadar futólag végigmérte, és elég rosszképűnek találta. A söstéshez lépett, és várt. Egy pillanat múlva villogó szemű, kövérkés asszony fordult ki a söntés mögötti, elfüggönyözött helyiségből. Megállapította, hogy hiába jött, felhajtott egy konyakot, fizetett, és ment. Délután elsétált a kocsma előtt, de akkor is a délelőtti asszony csapolta a sört. Másnap már reggel kilenckor próbálkozott. A söntés üres volt, de mikor egy pénzdarabban megkopogtatta a pult bádoglapját, újra a villogó szemű asszony jött elő. — Konyakot? — kérdezte a régi (ismerősnek kijáró mosollyal, és Tivadar rájött, hogy hibát követett el: már tegnap sem kellett volna konyakot rendelnie olyan helyen, ahol nem szoktak konyakot fogyasztani. Ez annyira elkedvetlenítette, hogy végképp föladta az óvatoskodást. — Kintről jövök — dőlt rá a pultra —, a frontról. A szakaszomból megkért valaki, hogy adjak át egy üzenetet. De úgy látszik, nem járok jő helyen. Talán tud tanácsot adni: az üzenet egy Piri nevű lánynak szól ... A hátsó helyiségben, a függöny mögött, mintha reccsent volna a padló. Az asszony szeme megvillant, a hangja túlzottan hangos volt, mikor felelt, és Tivadar most már biztosan tudta, hogy odabent valaki hallgatózik. — Piriké? Piriké ma nincs bent. De délután itt lesz, délután úgy négy és öt között. .. Igen, akkor biztosan bent lesz. — Jó — bólintott, majd hirtelen ötlettőil megkapva hozzátette: — Bár nem is olyan fontos az egész. Mindössze arról van szó, hogy az illető jól van, és Piriké, ha tud, küldjön csomagot. Talán emiatt fölösleges is bejönnöm .. . — Nem, nem —• tiltakozott az asszony, és szinte bugyborékolt a buzgalomtól —, nemnemnem, Pirikének biztosan rengeteg kérdeznivalója ,lesz, csak tessék visszajönni! — Aztán újra felemelte a hangját: — Majd üzene'k neki. Föilírom, hogy ki kereste, jó? — Számolócédula után nyúlt, a köténye zsebéből ceruzát kapott elő 153