Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

— Jó, drágám. De azért keress fel, iha egyszer Pestre kerülsz. — Kis cédulát dobott le az ablakból, látszott, hogy már előre elkészítette. Tivadar bólintott, elolvasta a címet, aztán hátralépett, mert a vonat lassan megindult. A cédulát (később elvesztette, a levéltárcája bélése alatt találta meg évek múlva, de akkor már késő volt. Ajándék holdfényes éjszaka sugaras emléke maradt. A főhadnagy este Mendelssohn nászindulójával fogadta. Némileg hamisan, de vigyorogva fütyülte, majd elfajzott, su­nyi ikékszakállnak nevezte, és részleteket kért. Továbbá tud­tára adta, hogy az őrnagy részint legalább négy hét laJk­tanyafogságot készül a nyakába varratni, részint darabokra fogja szaggatni, ha a szeme elé kerül; hogy a társulat tagjai hajnalban az egész kórházat tűvé tették értük; hogy a pri­madonna az'zal fenyegetőzött, otthon színházi törvényszék elé állíttatja a lányt, de a százados lovagiasan a lány párt­jára állt, a primadonna tiszteletére viszont pezsgőt bontatott, az összes frontszakaszok legnagyoDb művésznőjének nevez­te, és megígérte neki, hogy reggel magával viszi a légvé­delmi tüzelőállásokba. Ez okból együtt hagyták el a terepet, és ők is csak délután ikerültek elő, mint egyesek. E szavak­nál merően Tivadarra nézett, majd komor és lendületes lellőadást tartott az alantas (tisztek erkölcseiről, a bajtársias­ságról és az ezzel kapcsolatos erényekről, s végül közölte, hogy Tivadar menetlevele végre megérkezett. Elszomorodott: ha tudta volna, igyekezett volna úgy in­tézni, hogy együtt utazhasson a lánnyal. De aztán eszébe ju­tott, hogy ennek sem lett volna túl sok értelme, vállat vont, és csomagolni kezdett. Már két órával a vonat várható indulása előtt kint volt az állomáson. Az állomás ebben az esetben jelképes valami volt: a szerelvényt a hajdani, szétbombázott pályaudvartól mintegy kétszáz méternyire a puszta sínekről indították, s a vonatra várakozó emberek úgy üldögéltek mozdulatlan izgalmukba dermedve a sínek mentén halomba rakott talp­fákon, mintha a tájat őriznék a tulajdon biztonságuk érde­kében. Ám ez sem sokat segített, mert a szirénák hisztérikus 147

Next

/
Thumbnails
Contents