Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

tikiát. Én már jártaim egyszer ikint — suttogta szaggatottan, és Tivadar nem mert megmozdulni, mert érezte, hogy a lány az emlékeihez suttog, és ezek az emlékek nem lehetnek kellemesek. — Akkor egy fiú után jöttem ki — folytatta a ilány csendesen —, inagyon szerettük egymást. Nagyon fiatalok voltunk, .mikor megismerkedtünk, nem bírtunk betelni egymással. Őrjöngő leveleket írt nekem, napokig beteg voltam iminden levele után. Aztán megsebesült; könnyű sebesülése volt, a karját horzsolta valami szilánk, nem engedték haza. Sikerült elintéznem, hogy bekerüljek egy társulatba, amelyik éppen akikor indult abba a kórházba, ahol ő feküdt. Mire megérkeztünk, már nem volt ott. Háiro/m nappal a megérkezésünk előtt visszaküldték a frontra. Utána imég két levelet kaptam tőle: ezekben is tombolt, de már nem a vágytól, hanem a gyűlölettől. Elátkozott, utolsó dögnek nevezett, mert szerinte, ha akartam volna, kijárhattam volna, hogy visszahívják, amíg ott vagyunk. Elhallgatott, zihálva lélegzett, mintha a könnyeivel küzdene. De mikor ismét megszólalt, száraz, könnytelen, keserű volt a hangja. — Aztán újra megsebesült. Decemberben került haza. Mi kor megláttam, majdnem elájultam. A íél lába hiányzott, a jobb kezéről három ujja, és az arcában egyetlen csont sem volt a helyén. Isten bocsássa meg nekem, beleborzongtam, valahányszor megcsókoltam, és kivert a hideg verejték, ha a lába csonkja hozzám ért az ágyban. — Elcsuklott a hangja, nagyon fáradt és nagyon szomorú lett. — De ezt még kibírtam volna. A kegyetlenségét nem bírtam ki. A rettenetes, embertelen, önmarcangoló kínzásait. Éjszaka felült az ágyban, meggyújtotta a villanyt, megragadta a karomat, felrántott a párnáról. A kezébe szorította az arcomat, kényszerített, hogy a szemébe nézzeik. Vagy felkapta az éjjeliszekrényéről a tükröt, maga elé tartotta, és nekem-is bele kellett néznem. „Szeretsz? — sziszegte bele a tükörbe. — Szeretsz? Nézz meg jól, ugye, szép vagyok? Ugye szeretsz?" ... Nem bírtam tovább, megszöktem. Azért vagyok most itt. Szörnyeteg vagyok, ugye? Csöndesen a vállára vonta a lány fejét. — Ne kínozd ma145