Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

— Magának nincs váll-lövése, magának egysze-egyszerű­en nem tetszett a táncom. Vallja icsak be — kapaszkodott meg Tivadar karjában, fejét a fiú válilánaik támasztva. Tivadar zavartan pillantott a főhadnagyra, de az barátsá­gos grimasszal mosolygott vissza. — Nincs mit tenni — bic­centett feléje megnyugtatóan a lány feje fölött. — Nyertél, testvér, tiszta dolog. Sok szerencsét — mosolyodott el még egyszer sápadtan, és sarkon fordult. Tivadar tanácstalanul nézett körül, még elkapta az őrnagy vérbe borult pillantását, de a ;lány akkor már húzta magával: — Jöjjön, vezessen ki valahova, mert nagyon, nagyon-na­gyon, nagyonnagyon rosszul vagyok ... — Rosszul van — táviratozta mentegetőzve az őrnagy felé, és átölelte a lány derekát. Félig vezetve, félig vonszolva támogatta ki a kertbe, de alighogy kiértek, a lány váratlanul eltaszította magától, és ezüstösen felkacagott. — Nem is vagyok rosszul — közölte bizalmasan —, csak egy kicsit be vagyok csípve. Nem bírtam már odabent azt a vén tigrist — karolt beléje —, összeharapdálta a nyakamat. Nem lehetne itt valahol megmosdani? — Az emeleten vannak a mosdók — tanácsolta, de a lány megrázta a fejét. — Nem. Oda nem akarok menni. Kerítsen valahol egy pohár vizet. Csak az arcomat és a nyakamat szeretném le­öblíteni. — Várjon — jutott eszébe —-, itt a kert végében van egy vízvezeték. Onnan öntözik a virágokat. Jöjjön. Oldalt állt, úgy nézte, ahogy a lány a vízvezeték fölé ha­jolt. Úgy mosakodott, mint valami egészséges, fiatal cica, természetes és friss mozdulatokkal. Leöblítette az arcát, az­tán a nyakát, nem törődve vele, hogy a víz a ruhája alá csorog. — Ki van melegedve — kockáztatta meg —, nem lett vol­na szabad megengednem, hogy hideg vízben lubickoljon. — Dehogynem — nevetett a lány —, ez pompás volt. Nem kell — utasította vissza Tivadar széthajtogatott zseb­kendőjét —, Így jó. Most már egészen rendben vagyok. — Még egy utolsó marék vizet loccsantott az arcára, aztán já­143

Next

/
Thumbnails
Contents