Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

ját. Ez hatott. A francia megelégedetten bólintott körbe, és a társalgás folytatódott. A francia különben ritkán szólt, akkor is leginkább a menyasszonyáról beszélt. — Ö jó hazafi — mondta lemondóan —, gyűlöli a bocheokat. De lhát én mit iteheiťtem volna? ... Az apám — elakadt a hangja, és míg a másik kettő kicsit megvető, kicsit unott arccal, mindamellett a katonatiszti együvé tartozásnak kijáró udvariassággal hallgatta a francia önfeledt vallomását, Tivadar úgy érezte, mint aki lopva egy elfüggönyözött szoba titkai előtt leskelődik, és elszorult a szíve. A francia összefüggéstelenül folytatta: — Mikor az anyám megtudta, hogy az apám titokban már évek óta a boche-oknak dolgozik, megszökött otthonról. Az apám egy hét múlva hurcolta haza .. . Akkor éhségsztrájkot kezdett.. . Azt akarta, szökjem át vele a maquisard-okhoz ... De az apám akaratával inem lehet ellenkezni. Az apám anyja porosz nő volt. Azt is az apám intézte el, hogy tiszt lehessek. Mikor a bevonulásnál megmondtam, hogy francia vagyok, úgy tettek, mintha nem hallanák. Udvariasan mosolyogtak, és beírtak németnek ... Und jetzt bin ich hier ... J'y suis, j'y reste — magyarázta marcangoló öngúnnyal, aztán fájdalmas mosollyal tette hozzá: — Sie ist sehr hübsch! Elle est trés jolie ... — Aztán lehunyta a szemét, és újra órákig tartó hallgatásba süllyedt. Időnként titokban megpróbálta picit megmozdítani drótkosárba és sínek közé merevített bal lába izmait, amitől kiverte a homlokát a hideg veríték, s ilyenkor másnapig már kérdésekre sem válaszolt. Tivadar a kórházban főleg annak örült, hogy megszabadították a tetveitől. A kórházban erre nagyon büszkéik voltak. Azt állították, övék az egyetlen hadikórház, amelyik nem tetves, örüljenek, hogy odakerültek. Örültek. Időnként volt itt is légiriadó, s ilyenkor a nővérek, mint az elmúlás nagy fehér pillangói végigsuhogtak a szobákon, és megnyugtató szavakat suttogtak az ágyak felé. Mikor a nővérek elmentek, egy karcsú egészségügyi szakaszvezető vezetése alatt berobogtak a szanitécek, és elmagyarázták a tennivalókat. Ettől újra idegesek l°ttf?k, és a huszár egy ilyen alkalommal annyira ^tthbe guru i, nogy dögevő lwa129