Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

dást, inkább valami szorongató nyugtalanságot. Most els,

J ízben kezdett előtte konkrét formában kibontakozni, -hogy ennek a háborúnak egyszer vége is lesz, és ez a vég nem olyan lesz, mint ahogyan a tiszti iskolában tanították. Kóré megmozdult. — Tegnap dél óta inern ettem — mondta közömbösen. Szótlanul feléje nyújtotta a kenyérzsákját. Kóré belenyúlt, de csak a kenyeret vette ki. Tört belőle, aztán tele szájjal szavalni kezdett: — „Amikor dönteni kell, egyikünk sem számít többet, mint azok a kövek, amelyeken állunk. Egyedül a vezér dönt." Jó, mi? — Mi ez? A Mein Kampf? — Nem. Göring birodalmi marsall őexcellenciája kinyilatkoztatása, alázatos tiszteletemmel. De idézhetek a Mein Kampfból is, ha parancsolja, hadapród úr. Valaha sokat tanulmányoztam. El kellett olvasnom — magyarázta —, mert mikor Sztálin megkötötte Hitlerrel a megnemtámadási szerződést, egy kicsit összekuszálódott bennem a lélek. — Az nekem is rázós volt egy kicsit — jegyezte meg fanyarul. — Igen? Akkor engedje meg, hogy mielőtt rátérnék a Mein Kampfra, felolvassak magának valami egyebet. Nem árt megkeresni az összefüggéseket, nehogy az ember helytelen következtetéseket vonjon le a dolgokból. A kispolgárok — bocsánat, hadapród úr, nem magáira értettem — hajlamosak arra, hogy beugorjanak a látszólagos következetlenségeknek, és elhamarkodottan ítéljék meg a tényeket. Körülményesen belenyúlt a zubbonya zsebébe, körülnézett, összehajtogatott újságkivágást vett elő, Tivadar orra elé tartotta: — Idézet Hitler vezér és kancellár egyik épületes beszédéből, mielőtt megkötötték volna a szerződést. Figyel? „őrület egy olyan hatalommal szövetkezni, amelynek ura tulajdon jövőnknek halálos ellensége. Hogyan akarhatja az ember saját népünket ennek a mérgezett ölelésnek a bilincseiből kiszabadítani, ha maga is paktál vele? Hogyan bélyegezze meg az ember az egyes német munkás előtt a bol118