Jarnó József: Magyar miniatürök

A száműzött

A linzi temetőben néhány emberből álló halottas menet kisért egy fekete, gyalulatlan deszkákból ácsolt koporsót. A sirnál röviden beszélt a pap s aztán a sietős kezű sirásók nekiláttak a koporsó elföldelésének. A néhány feketeruhás ember még levett kalappal állt egy darabig a sirnál, aztán megindultak a temető kapuja felé. Németül beszéltek valamennyien. — Nyolcvankét éves volt, — harminckét évet töltött börtönben és száműzetésben.*.. Nagyon vágyolt haza szegény... Néhány nap előtt elmentem hozzá: egyedül volt s önmagával beszélgetett — magyarul... Évek óta senkihez se szólhatott az anyanyelvén. — A temetésére se jött el senki odaátról: se rokon, se barát, se ismerős... — Amig az asszony itt volt, mégesak éltek valahogyan, de az szegényke, már hat éve halott. ...Valahol, egy linzi kőfaragómester műhelyében, az egyik segéd fütyörészve vésett ki egy sirfeliratot: »Die Mitwelt mag neidisch oder undankbar, aber die Nachwelt wird gerecht seine. 74