Jarnó József: Magyar miniatürök

A száműzött

...Nyikorgó zörejekkel ébredezett a város. Paraszti szekerek döcögtek a rossz kövezeten : gyümölccsel, zöldséggel, baromfival jöttek s az ébredező város ugy nyelte el őket, mint valami megéhült torok, S a szekerek után, mintha őt is a girhes lovak húznák rossz lábaikkal, megérkezett a fény is, a hajnal. * Zsirosbajuszu, diszesdolmányu ur dübörgött végig dühös lépésekkel a hivatalos szobában: báró Vécsey Miklós, a kamarai adminisztrátor. Az alázatoshátu hivatalnok, aki ott állt a szoba közepén, nem győzött elegeit bólogatni a dühös szavakra, melyek időnként bő patakokban ömlöttek a hatalmas ur ajkai közül. — Ebadta fickó! Átkozott paraszt! A hajlongó hivatalnok nagy buzgalommal állítgatta össze a fejében a mondatokat, melyekkel illően kapcsolódhatna bele a nagyúr dühki törései be. — Engem mer párbajra hivni ez a szemtelen jobbágyfi! Engem, báró Vécsey Miklós kamarai adminisztrátort, ez a kóconfic kancellista, akinek az apja még saru-varga volt Tapolcán! A hivatalnok végre megtalálta a mondatot, amit keresett és nagy igyekezettel kezdett el beszélni: — Amióta a császár megengedte, hogy nem nemesek hivatalt vállalhassanak... Dörgő hang szakította félbe az elgondolásban kacskaringósan hosszura cirkalmazott 5. Jarnó József: Magyar Miniatűrök. 65