Jarnó József: Magyar miniatürök

A forradalmár

falakat, melyek hét esztendőt zártak ki az életéből. ... Nagyon éltek ezek az emlékek, olykor még a durvabeszédü porkoláb hangját is hallani vélte. Eszébe jutott a budai kis szoba, ahol annyi hites, lelkes fiatalember áldozta fel magát, hogy jobb jövőt váltson a fajtája számáraezeknek egy része halott, a többi még az osztrák börtönök lakója: Brünn, Kufstein, Graz... Milyen lelkes volt Szolarcsik Sándor, milyen szent hitű a fiatal öz Pál... Réghallott hangok zsongtak a fülében: az induló... Párisban ennek a hangjai mellett győztek, a Vérmezőn csak temetési ének lett belőle... önfeledten dúdolni kezdett: — Allons enfants de la patrie... * Kopogtatás riasztotta fel álmodozásaiból. Megriadt, mintha császári kopőt sejtene az ajtó mögött. Az ajkai tétován mondták a »tessék «-et. Egy fiatalember állt az ajtó benyílójában: — Zavarom a mestert? — Nem zavarsz. Kerülj csak beljebb. Mit kivánsz? — Üdvözölni jöttem... — Engem? Miért? — A munka, amit a magyarságért... — Igaz: sokat akartunk csinálni... Régen volt... Akartunk, — de hiába: itt nem lehet... 59