Jarnó József: Magyar miniatürök

A fantaszta

Benépesíti a pusztákat, folyamokat vezet a Szahara belsejébe s elveszi a tenger félelmetességét... Meghosszabbítja az emberek számára a napot s megrövidíti benne a munkát. * — Olvastad? A fiatal kritikus fölényesen legyintett: — Öregszik már... Hol van ez a mindenünnen összehordott zagyvaság az ő régi, nagy alkotásaitól?! Az »Erdély aranykora« vagy a »Magyar nábob«-tól? — Azért határozottan érdekes... — Érdekes? Ha valaki ugy írja le a lehetetlent, mintha lehetséges lenne, akkor az nektek rögtön érdekes... Az egész könyv nem egyéb, mint a legfantasztikusabb abszurdumok halmazata... Jó, én tudom, hogy Németországban van valami uj hóbort, —- kommunizmusnak, vagy minek hívják... Én a magam részéről nem hiszek az ilyen utópiákban, de még a kommunizmus apostolai se mernének olyan vadakat állítani, hogy ez a kiagyalt átalakulás — Oroszországban fog elkezdődni!... Jókai hallott valamit harangozni, de nem tudja, hogy mit s nem tudja, hogy hol... S a többi is mind lehetetlenség: egy öregedő okos ember elfáradt agyának a szüleményei. Terveket vet fel, melyeken a szakemberek csak nevetni tudnak: folyamokat akar vezetni a Szahara belsejébe s valami repülő gépről beszél, amivel át lehet repülni egyik országból a másikba... Egy helyen azt irja, hogy 132