Jarnó József: Magyar miniatürök

A fantaszta

— Nem értem, Móric, — szólt közbe egy pofaszakállas, mosolygósarcu képviselő, — uj pártot akarsz alapítani, vagy megint irtál egy regényt? — Regényt írtam: a címe az lesz, hogy »A jövő század regénye*. — Ejha! Utópisztikus regény? Hol lehet rá prenumerálni? — Nem! Nem utópia! Ez nem játék, hogy »talán igy is lehet«, nem ábránd, hogy »ejnye, de jó lenne« s nem is travesztált jelen... Én a mai idők logikus folytatását irtam meg! Egy öregúr megcsóválta a fejét: — Nagyon okos fiu vagy te, Móric, de ez a fa nagy lesz még a te fejszédnek is! Divatosan öltözködött ficsúr fontoskodott előre, hogy lehetőleg sokan vegyék észre a jelenlétét: — Nagyon, nagyon érdekes dolog ez... beszélj bővebben róla... Halk moraj futott végig a klubszobán: Tisza Kálmán jött be, a »generális«. Hirtelen eleven élet támadt a bőrfotelek' álmos seregében. Az iró hallgatói sorra elszálingóztak és árnyéknak szegődtek a pártvezér háta mögé: mert hiszen nagyon érdekes dolog lehet a jövendő, de egy politikai karrier biztositása még sokkal érdekesebb... Nagyon keserű volt a szájaize, mikor benyitott a szobájába. Az üres beszélgetések emléke megfájditotta a fejét s most unott. 9. Jarnó József: Magyar Miniatűrök. 129