Jarnó József: Magyar miniatürök

A lovag

a bort, mely vörös volt, mint a vér, amikor frissen fakad a kardcsapás nyomán. Utána is nyúlt, de aztán nem ivott. Papirt vett elő, s lassú, egyforma betűkkel felrótta rá: Kegyelmes Isten! Kinek kezében Életemet adtam; Viseld gondomat, Vezérld utamat Mert csak rád maradtam. Néhány fegyveres ember hangos, kongó léptekkel sietett át a termen. Kint már pirkadt, az őrség leváltására mentek. A lovag észre sem vette őket, lázasan tüzelő szemmel nézte a keze alatt szaporodó sorokat. A szája mellől lemaradt a kemény, katonás vonás, a szava pedig, mely a leirt szavakat dallal kisérte, olyan lett, mint a tiszta gyermekgügyögés. A pataki várban fegyverre tett kézzel álltak a vitézek. I A poros országúton lovassereg kigyózott a vár felé, hogy eleget tegyen a király parancsának: el kell venni a várat Balassa Bálinttól, aki minden jogok ellenére, fegyveres erővel foglalta el ezt sógorától. A várbeli vitézekben nem lobogott erősen a harci kedv tüze. Kis verekedésre, török elleni csatározásra készen lett volna valamennyi, de a király csapataival szembeszállni, — erre 12